Söprés a szőnyegeken

Azt persze egy évvel ezelőtt reméltük, hogy a 2005-ös eredmények majdani számbavételekor cselgáncsozóinkat és birkózóinkat sem kell elszámoltatás gyanánt a szőnyeg szélére állítanunk, ám ha előre látjuk a jövőt, bizonyosan csak hiú ábrándnak véljük. Évnyitó sportági sorozatunkban viszont már valóságként kezelhetjük.

A sportág honi históriájában cselgáncsozóink 2005-ös eredménylistáját csak a megismételhetetlennek tartott 1992-es múlja felül (a barcelonai olimpián egy arany, két ezüst, egy bronz), s a nagy szenzáció természetesen Braun Ákos teljesítménye volt. Az év sportolója választáson is első helyre befutó paksi dzsúdós a kairói világbajnokságon és rotterdami Eb-n egyaránt aranyérmet nyert a 73 kg-ban. Az Európai Judoszövetség valamennyi súlycsoportot tekintve a kontinens legjobbjának találta, és a kitüntetést a hét elején vehette át Marius Vízer elnöktől. Nem mellékesen Braun lett a sportág második magyar világbajnoka, tizenkét évvel az ugyancsak paksi, és a versenyzői pályafutását éppen tavaly záró Kovács Antal hamiltoni sikere után. S kettőjük között Pakson túlmenően az edző, Hangyási László személye is összekötő kapocs.
A már Európa-bajnoki aranynyal is rendelkező Ungvári Miklós a 66 kg-ban tavaly a vb-n bronz-, az Eb-n ezüstérmet szerzett, az Eb-n első felnőttvilágversenyén szereplő junior világbajnok Mészáros Anett pedig a 70 kg-ban rögtön bronzéremmel nyitott. A vele egyidős, idén 19 éves Bor Barna a +100 kg-ban Eb-5. lett, ugyancsak adalékkal szolgálva ahhoz, hogy az utánpótlás terén sem állunk rosszul. Ne feledjük azt se, hogy a debreceni csapat Eb-n férfi válogatottunk ezüst-, a női bronzérmes lett; s ha a korosztályos világversenyeket is nézzük, dzsúdósaink 2005-ben hat arany-, kilenc ezüst- és tizenegy bronzérmet gyűjtöttek.
Mivel cselgáncsban felnőtt-vb-t idén nem rendeznek, az idei év fő versenye a május végi tamperei Európa-bajnokság lesz. Emellett szeptemberben Párizsban csapat- vb-re, októberben Belgrádban csapat Eb-re kerül sor.
– Biztos akad, aki azt hiszi, hogy 2006-ban is megnyerek mindent, ám a cselgáncsban nem működik az, ami például atlétikában igen – mondja Braun Ákos. – Mert ha ott világbajnokként megint ugyanúgy le tudnám futni a 100 métert, mint egy évvel korábban, akkor valóban jó esélyem lenne az ismétlésre. Nálunk viszont egyáltalán nem ez a helyzet. Fel kell készülnöm, hogy idén „vadászni” fognak rám az ellenfeleim, azaz mindenki engem akar majd megverni. De megint állok elébük.
Birkózóink ugyancsak megállták a helyüket tavaly, az őszi budapesti vb-n hét érmet szereztek, valamint huszonkilenc olimpiai pontot, aminél csak a kajak-kenusok gyűjtöttek többet. Virág Lajos (kötöttfogás, 96 kg), Deák Bárdos Mihály (kf., 120), Ritter Árpád (szabadfogás, 74) és Sastin Mariann (59) ezüst-, Majoros István (kf., 55), Bárdosi Sándor (kf., 84) és Aubéli Ottó (szf., 120) bronzérmes lett. Az éves krónika szerves része még, hogy Aubéli a várnai Eb-n ugyancsak harmadikként zárt.
– Dacára annak, hogy azért sokan az orrunk alá dörgölik az aranyérem hiányát, a 2005-ös évről az elégedettség hangján szólhatunk – mondja Gáspár Tamás, a Magyar Birkózószövetség főtitkára. – Ha valaki a vb előtt látatlanban három érmet garantál, habozás nélkül el kellett volna fogadnunk, olyan erős a mezőny. Ezek után hét érmet szereztünk, a kötöttfogásban mi végeztünk a nemzetek pontversenyének élén, amire még soha nem volt példa. Ugyanakkor az sem elhanyagolható, hogy a vb-rendezésünknek abszolút pozitív visszhangja volt, vagyis erkölcsileg is sokat nyertünk. Emellett itthon rengetegen megismerték a sportágat, olyanok is, akik különben lehet, hogy a birkózás közelébe sem kerültek volna – állítja a főtitkár, és az Eb-szereplést sem minősíti kudarcnak, inkább csak mérsékelt szereplésnek. S persze azzal nehéz vitatkozni, hogy a kontinensbajnokság mindössze felkészülési állomás volt, mert az „előadás” kétségkívül nagyon jól sikerült. Gáspár az utánpótlás eredményei között a világversenyekről három ezüst és két bronz megszerzését említheti. – Van néhány „oroszlánkölykünk”, mint például Kun Renátó, Módos Péter és Wöller Ákos – mondja –, akikben bízhatunk, hogy a felnőttek között is jó eredményeket érhetnek majd el.
A fiataloknak idén persze még júliusban a szombathelyi junior Eb-n kellene harapniuk, a felnőtteknek pedig az áprilisi moszkvai Eb-n, majd szeptemberben Kínában a kuangcsoni vb-n. No meg azért megint itthon is, mert március 3–4-én Budapesten lesz a sportágban többnyire csak csapat-világbajnokságként aposztrofált Világkupa. S ha már tavaly miénk volt a legerősebb csapat a világon, akkor idén sem kellene sokkal lejjebb adnunk.