Hárman önálló utakon

S p o r t g a z d a s á g A Ferencvárosi Torna Club elnöksége szerdai ülésén úgy határozott, hogy három legértékesebb és legköltségesebb szakosztálya – a kézilabda, a vízilabda és a jégkorong – üzletrészéből az egyesület a jövőben csupán 24 százaléknyi részt tart meg. A fennmaradó 76 százalékról a kft.-k formájában működő szakosztályok belátásuk szerint dönthetnek, miközben az értékesítési lehetőség biztosításáért cserébe a továbbiakban nem igényelnek anyagi támogatást az FTC-től. Hogy ezzel az érintettek szabad kezet kaptak, vagy inkább elengedték a kezüket, azt a jövő dönti el.

Az elnökségi ülésen a „hármak” mozgástere nem volt túl nagy, hiszen a hét további szakosztály eleve megszavazta leválasztásukat; ha úgy tetszik, az életképtelenek azzal próbálnak megmenekülni, hogy beáldozzák a talán életképeseket. Amelyekről most eldőlhet, önmagukban értékesebbek vagy értéktelenebbek, azaz a mögöttük álló egyesület inkább támasz vagy kolonc.
Maglódi Lajos, a kézilabdázók ügyvezető igazgatója még nem szolgálhat egyértelmű válasszal: „Nem voltunk döntéshelyzetben, de vállaljuk a kihívást, és bízunk benne, sikerül tágítani a szponzori körünket. Az viszont egyáltalán nem egyértelmű, hogy értékesítjük a 76 százalékos üzletrészt, mert mikor adnak el egy kft.-t? Ha jól működik, vagy ha csődbe megy. Előbbi esetben miért mondanánk le a tulajdonunkról, utóbbiban pedig úgyis minden mindegy. Az egyesülettől az elmúlt években sem érkezett meg a nekünk járó 30 millió forintos támogatás, úgyhogy most is csak annyit kértem: adják ide annak a 24 százalékát, évi 7,2 millió forintot.”
Tönköly Zoltán, a vízilabdázók elnöke is innen indít: „Lemondtunk egy olyan juttatásról, amelyet eddig sem kaptunk meg, mostantól legalább hivatalosan nem kapjuk. Szponzoraink számára viszont vonzó lehet, hogy tulajdoni hányadot szerezhetnek, így egyrészt már tényleg a saját csapatukat támogatják, másrészt végig nyomon követhetik a pénzük útját, nincs az az érzésük, hogy a Ferencváros nevű feneketlen zsákba dobálják azt bele. Hét, egyenként tízszázalékos tulajdonostól pedig biztosan sokkal jelentősebb bevételre számíthatunk, mint a klubtól, amely csak hitegetett bennünket.”
Kassai György, a jégkorong szakosztály elnöke sem kényszerként, hanem lehetőségként értékeli az új helyzetet: „Az elmúlt években mi magunk is többször szembesültünk azzal a problémával, hogy a jelentkező támogatóknak a névadó szponzori címnél nem tudtunk többet kínálni. Talán fokozza a cégek érdeklődését, hogy ezentúl tulajdonjogot is szerezhetnek.” A dolog szépséghibája, hogy pillanatnyilag a hokisok egyetlen befektetőjelölttel sem állnak szoros kapcsolatban. Szeretnék tisztességesen befejezni a bajnokságot, az elődöntőben a Volánt azért is megszorítani, egyszer akár le is győzni, hogy hírnevet szerezzenek a tárgyalásokhoz.
A zöld-fehérek kézilabdázói, vízipólósai és jégkorongozói tehát önálló(bb) útra lépnek. Hogy ez a siker vagy a kudarc felé vezet, azt még nem tudni, de hogy mindhárman távolodnak a Ferencvárostól, az eléggé nyilvánvaló.