Hárman önálló utakon

S p o r t g a z d a s á g A Ferencvárosi Torna Club elnöksége szerdai ülésén úgy határozott, hogy három legértékesebb és legköltségesebb szakosztálya – a kézilabda, a vízilabda és a jégkorong – üzletrészéből az egyesület a jövőben csupán 24 százaléknyi részt tart meg. A fennmaradó 76 százalékról a kft.-k formájában működő szakosztályok belátásuk szerint dönthetnek, miközben az értékesítési lehetőség biztosításáért cserébe a továbbiakban nem igényelnek anyagi támogatást az FTC-től. Hogy ezzel az érintettek szabad kezet kaptak, vagy inkább elengedték a kezüket, azt a jövő dönti el.

2006. 02. 17. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az elnökségi ülésen a „hármak” mozgástere nem volt túl nagy, hiszen a hét további szakosztály eleve megszavazta leválasztásukat; ha úgy tetszik, az életképtelenek azzal próbálnak megmenekülni, hogy beáldozzák a talán életképeseket. Amelyekről most eldőlhet, önmagukban értékesebbek vagy értéktelenebbek, azaz a mögöttük álló egyesület inkább támasz vagy kolonc.
Maglódi Lajos, a kézilabdázók ügyvezető igazgatója még nem szolgálhat egyértelmű válasszal: „Nem voltunk döntéshelyzetben, de vállaljuk a kihívást, és bízunk benne, sikerül tágítani a szponzori körünket. Az viszont egyáltalán nem egyértelmű, hogy értékesítjük a 76 százalékos üzletrészt, mert mikor adnak el egy kft.-t? Ha jól működik, vagy ha csődbe megy. Előbbi esetben miért mondanánk le a tulajdonunkról, utóbbiban pedig úgyis minden mindegy. Az egyesülettől az elmúlt években sem érkezett meg a nekünk járó 30 millió forintos támogatás, úgyhogy most is csak annyit kértem: adják ide annak a 24 százalékát, évi 7,2 millió forintot.”
Tönköly Zoltán, a vízilabdázók elnöke is innen indít: „Lemondtunk egy olyan juttatásról, amelyet eddig sem kaptunk meg, mostantól legalább hivatalosan nem kapjuk. Szponzoraink számára viszont vonzó lehet, hogy tulajdoni hányadot szerezhetnek, így egyrészt már tényleg a saját csapatukat támogatják, másrészt végig nyomon követhetik a pénzük útját, nincs az az érzésük, hogy a Ferencváros nevű feneketlen zsákba dobálják azt bele. Hét, egyenként tízszázalékos tulajdonostól pedig biztosan sokkal jelentősebb bevételre számíthatunk, mint a klubtól, amely csak hitegetett bennünket.”
Kassai György, a jégkorong szakosztály elnöke sem kényszerként, hanem lehetőségként értékeli az új helyzetet: „Az elmúlt években mi magunk is többször szembesültünk azzal a problémával, hogy a jelentkező támogatóknak a névadó szponzori címnél nem tudtunk többet kínálni. Talán fokozza a cégek érdeklődését, hogy ezentúl tulajdonjogot is szerezhetnek.” A dolog szépséghibája, hogy pillanatnyilag a hokisok egyetlen befektetőjelölttel sem állnak szoros kapcsolatban. Szeretnék tisztességesen befejezni a bajnokságot, az elődöntőben a Volánt azért is megszorítani, egyszer akár le is győzni, hogy hírnevet szerezzenek a tárgyalásokhoz.
A zöld-fehérek kézilabdázói, vízipólósai és jégkorongozói tehát önálló(bb) útra lépnek. Hogy ez a siker vagy a kudarc felé vezet, azt még nem tudni, de hogy mindhárman távolodnak a Ferencvárostól, az eléggé nyilvánvaló.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.