Rendszeres tornázással kezdtek

S p o r t t ö r t é n e l e m

Mai szemmel nézve kissé talán a háttérben – nem a fővárosban – 1866-ban alakult meg a Nagykanizsai Torna Egylet. A dél-zalai város különösen virágzó időszakát élte, legyen szó kultúráról, kereskedelemről, közlekedésről, és a helyi fejlődés a testkultúra területén is megkövetelte a szervezett kereteket. A zalai születésű Mező Ferencnek, az 1928-as amszterdami olimpia irodalmi aranyérmesének 1936-os leírása szerint „…az NTE 1866. május 10-én alakult meg (…) a magyarországi magyar tornaegyletek között időrendben a Nagykanizsai Torna Egyletet illeti meg a második hely. Annyi kétségtelen, hogy Sopronban korábban kezdtek tornászni, de a kanizsaiak hamarabb eljutottak a megalakulásig” – szól a két világháború közötti, kissé hazahúzó tényleírás.
A kiegyezés előtt bizonyos Rambausek Norbert távírdász és Porges József vasúti mérnök elgondolása után szökkent szárba az egyesületi tornázás lehetősége. Igen, a tornázásé, hiszen a klubon belül harmincnégy tag „kezdi a rendszeres tornázást”, s ideiglenesen az elnöki tisztet egy földbirtokos, Ebenspanger Lipót töltötte be. Őt követte a művelt kereskedő hírében álló Walbach Mór, aki 16 éven át, haláláig ténykedett az egylet élén. Az első igazán nívós versenyét 1870-ben rendezte az egyesület, amelyre 170 tornász érkezett Szombathelytől Debrecenen át egészen Temesvárig. Nem sokkal később a tornászoké mellett megalakult a céllövő- és súlyemelő- szakosztály, ugyanakkor 1893-ban felvetődött a sportegyesület feloszlásának is a gondolata. 1894-től aztán Unger Ullmann Elek vaskereskedő elnöki színre lépésével ismét fejlődésnek indult az NTE-n belüli sportélet. Már a századforduló után, 1912-ben jött létre a labdarúgók köre, igaz, saját pályájukat csak az első világháborút követően, 1920-ban avatták a város katonaréti részében. Időközben már a birkózók és a vívók is indulhattak a klub piros-fehér színeiben. 1923 azért érdekes évszám, mert a katonaréti pályát felszámolták, viszont ekkor alakítottak szakosztályt a teniszezők, majd a kanizsai atléták értek el országos viadalokon is figyelemre méltó eredményeket. Ezekben az években Krátky István városi főjegyző irányította az egyletet, s a két világégés között sokoldalú sportélet zajlott Nagykanizsán, nem véletlenül írhatta meg Mező Ferenc Hetvenéves a Nagykanizsai Torna Egylet című ismertetőjét 1936-ban.
A II. világháború után azonban gyökeresen megváltozott a helyi sport, ezen belül is az NTE helyzete, hiszen a klub fuzionált az Építőkkel az ’50-es években, így vehette birtokába a város Thury-pályáját, ahol napjainkban a magyar baseball legeredményesebb csapata, az Ants Baseball Club székel. De térjünk vissza a ’60-as évek közepéhez, amikor az NTE egyesült az 1919-ben alapított Nagykanizsai Vasutas Torna Egylettel, s akkortól az elnevezés MÁV-NTE-re változott, a központi sporttelep pedig a város vasútállomásával szemben áll ma is. A következő évtizedben az ország egyik legtöbb szakosztályát működtető klubjává vált az akkor már csak „Vasútnak” becézett piros-kék színű egyesület, majd ahogy a központilag irányítani próbált „mamutegyletek” sorra váltak működésképtelenné, ez a MÁV-NTE esetében sem alakult másképp a rendszerváltozás idejében.
Jelenleg cselgáncsozók, kézilabdázók, kosárlabdázók, labdarúgók, sakkozók és vívók szerepelnek annak a klubnak színeiben, amelynek vezetése 2003 őszén igazán hagyománytisztelő lépésre szánta el magát, amikor felvette az NTE 1866 MÁV Rt. nevet. Nagykanizsán persze ettől még marad a „Vasút” emlegetése, a névbe viszont bekerült az a sokatmondó évszám, amely az ország ma is működő, legrégibb egyesületévé tette a Nagykanizsai Torna Egyletet…