Pofonnal zárta le pályafutását

B I R K Ó Z Á S Tavaly novemberben a birkózók Köztársaság Kupa-versenyén Bárdosi Sándor még csak a szőnyeget övező reklámtáblákban tett kárt, a múlt hét végi kötöttfogású országos bajnokságon azonban már Fodor Zoltán arca is bánta, hogy Sydney olimpiai ezüstérmese a 84 kg-os döntővel együtt az önuralmát is elvesztette. Így az ütés miatt rá váró fegyelmi tárgyaláson életbe lép az eddig felfüggesztett féléves eltiltása is. Bárdosi azonban az ítéletet megelőzve maga döntött úgy, hogy életfogytig kiírta magát a birkózásból, harmincévesen befejezte a pályafutását.

Mit mond majd a fegyelmi tárgyaláson?
– Milyen fegyelmin? Mit akarnak még tőlem?! Én már abbahagytam a birkózást. Eldöntöttem, hogy kész, vége… Elegem lett mindenből.
– Például?
– A bíráskodásból, meg abból, hogy nem az győz, aki jobb birkózó, hanem akinek szerencséje van a sorsolásnál, korongfeldobásnál. Már össze se tudom számolni, hány mérkőzést vesztettem el így.
– Ami azt illeti, Fodor Zoltántól tavaly a Köztársaság Kupán, az idén pedig az Eb-válogatón is kikapott. Haragszik rá?
– Semmi bajom vele. Ügyes, jól csinálja, szerencsés. És csak azt teszi, amit én is tennék a helyében. Hülye lenne, ha leállna velem birkózni, hiszen abban kikapna. Így viszont van ötven-ötven százalék sansza, hogy a korongfeldobás majd neki kedvez. Mint ahogy azon a válogatón is történt. Csak az első menetben birkóztunk, akkor ki is dobtam a teremből. Engem nem érdekel a korong, az efféle kaszinózás. Én mindig úgy voltam vele, hogy birkózni akarok. És ha valaki birkózásban megver, nem szólok egy szót se.
– Ha viszont korongfeldobással verik meg, akkor nem csak szól…
– Sajnos abban a pillanatban nem tudtam mást hozzáfűzni a történtekhez, csak egy pofont. Ennyi.
– Ha visszapörgethetné a napot, nyilván máshogy alakítaná.
– Hát, igen… A pofont nem raknám bele.
– Mennyire gondolja komolyan, hogy végleg abbahagyja a birkózást?
– Nagyon komolyan gondolom. S elárulom, hogy ez már régóta érlelődött bennem, több dolog miatt is. A klubomtól, Vácról amúgy is el akartam jönni, nem tetszett, ahogy a fizetésemmel szórakoztak. Olvasom, hogy a klubelnök azt nyilatkozza, a hónap végén lejár a szerződésem, és a történtek után nem hosszabbítja meg. Ami elég érdekes, mert nem is volt szerződésem, és amit eredetileg megbeszéltünk, azt sose tartották be. Szóval, nagyon elegem lett már ebből is.
– Esetleg azon is törte már a fejét, hogy mihez kezd a civil életben?
– Hogyne, nagyon sokat gondolkodtam rajta.
– És mire jutott?
– Konkrétan még semmire. De annyit mondhatok, hogy ötleteim azért akadnak.
– Például?
– Ezeket most nem osztanám meg a senkivel, már csak babonából sem. Mert volt, hogy egy-két tervemről beszéltem, és azok nem is jöttek be.
– S akkor birkózás abszolút semmi? Még a profi birkózás szintjén se? Mert azt is kipróbálta.
– Na, lehet, hogy ezt még nem adom fel. És ott van még a szumó. Abban Európa-bajnok is vagyok.

Bárdosi Sándor első sikereként az 1995-ös witteni junior Európa-bajnokságon aranyérmes a kötöttfogás 74 kg-os súlycsoportjában, majd feltehetően néhány kiadós vacsora után ugyanott szabadfogásban, a 81 kg-ban a dobogó második fokára lép. Két év múlva a turkui junior-világbajnokságon győz a 76 kg-ban, megelőzve többek között az orosz Misint és az egyiptomi Gabert, két olyan versenyzőt, akik 2004-ben, Athénban olimpiai bajnokok lesznek. (Előbbi a 84, utóbbi a 96 kg-ban.) Az őstehetség, de bohém és kezelhetetlen Bárdosi már 2000-ben, Sydneyben majdnem megnyeri az olimpiát a 85 kg-ban, a döntőben vitatható módon kap ki a sportág élő legendájának számító török Yerlikayától. Az azóta eltelt hét évben azonban csak kétszer áll világverseny dobogóján, 2004-ben Eb-3., 2005-ben vb-3. A tavalyi vb-n csupán a 14. helyen zár, ez a mélypont, egészen múlt szombatig.