Amikor papírra vetette, Angyal Zoltán még nem gondolhatta, hogy mennyire tökéletes válogatási elvet dolgozott ki. Több esetben csak formaságnak tűnt, hogy az Eb- részvételt a Világkupán elérendő dobogós helyezéshez kötötte. Különösen a hölgyeknél. Két hónapja még abban a reményben ringattuk magunkat, hogy az olimpiai számokban, tehát ötszáz méteren egyesben, párosban és négyesben csakis magyar győzelem születhet. Nem is alaptalanul, hiszen egy éve, az ugyancsak szegedi világbajnokságon hölgyeink a sportág történetében egyedülálló módon mind a kilenc aranyat bezsebelték. Azt hittük, csupán az lehet kérdéses, hogy szólóban Kovács Katalin, Janics Natasa, netán a vb-címvédő Benedek Dalma lesz az első.
A Világkupa azonban tiszta tükröt állított elénk, sőt ezúttal elhagyva a fejedelmi többest, mindenekelőtt azok elé, akik bármilyen módon részesei a legyőzhetetlennek hitt magyar női csapat szétverésének. Már pénteken, ezer méteren is akadtak gyanús jelek. Benedek Dalma nem tudott átvergődni a középfutamon, Kovács Katalint a fináléban az utolsó métereken megelőzte az amerikai Johnson. Ám erre még volt magyarázat: a lányok elsősorban ötszázra készülnek, Benedek gyűlöli a viharos szelet, Kovács nem figyelt a kilences, surranó pályára.
A szombat azonban kijózanító volt. Párosban Kozák Danusia és Szabó Gabriella ötödik helye tulajdonképpen tisztes helytállás, csakhogy kapásból három olyan magyar kettest sorolhatnánk fel, amelyik ennél jobban szerepelt volna. Az egyes döntőben Kovács Kati ugyan nagyon bekezdett, sokáig vezetett, ám a hajrában hárman is megelőzték. Legalább Benedek Dalma közöttük lett volna, ám ő társát követve ötödikként ért célba. Utólag azt kell mondanunk, kész szerencse, hogy Kovács Kati nem csúszott be harmadiknak, mert az csak újabb vitákat és indulatokat gerjesztett volna. Így tiszta a dolog. Kötelező újabb válogatót kiírni, ahol mindhárom klasszisunk rajthoz állhat, egyikük sem kaphat felmentést. Ám ez csak a megoldás egyik fele. A másikat a feszültség feloldása jelenti, amely már nem csupán Fábiánné Rozsnyói Katalin és Janics Natasa belügye, esetleg kibővítve Angyal Zoltánnal – az egész női szakágat érinti. Kovács Katalin negyedik helyezése, zaklatottsága, elrontott futama minderről hű képest fest. Paksy előtt kivívott kétszázas sikerével Janics Natasa sem bizonyított semmit, legfeljebb azt, tarthatatlan Fábiánné álláspontja, miszerint köszöni, jól megvan nélküle.
Érezhető, látható a baj, mégsem kell vaklármát csapni, leírni a magyarokat. Emlékezzünk csak, 2004-ben az Eb-n Kovács ugyanilyen nyögvenyelősen versenyzett, négyesünk kikapott Ukrajnától – igaz, egyesben Janics, párosban Paksy és Benedek diadalmaskodott –, az olimpián azonban már mi ünnepelhettünk. Először most is a fejekben és a lelkekben kell rendet rakni, s csak utána a kezekben.
Szilárd férfipárosok. Két egység, a Kammerer Zoltán, Kucsera Gábor kajak és a Kozmann György, Kolonics György kenu páros Szegeden is igazolta, hogy a világ élmezőnyéhez tartozik. Előbbi ezren utcahosszal első, ötszázon pedig második lett az évek óta verhetetlen Rauhe, Wieskötter duó mögött. Kammererék feladata adott: el kell törölni a németek már-már állandósult jelzőjét. Kolonicsék mindkét távon másodikként végeztek, s ötszázas szereplésük egyúttal a válogatási elv helyességét is megmutatta. Pocsékul rajtoltak, majd minden erejüket összeszedve futottak be másodikként; ha a Vk-n nem tét az Eb-indulás, nem biztos, hogy ennyire kihajtják magukat. Ötszázon kenu egyesben Vajda Attila nem jutott döntőbe, ahogy Benkő Zoltán kajakban sem. Vereckei Ákos igen, ám csak hatodik lett, azaz e két számban is újabb hazai erőpróba vár versenyzőinkre.
Ukrajna megfenyegette Magyarországot
