A vihar elültével most már elárulhatja, tulajdonképpen ön ugrasztotta össze edzőjüket, Fábiánné Rozsnyói Katalint és Janics Natasát. Végeredményben ugyanis ön lett a perpatvar győztese, a négyes mellett kettesben is indulhat ötszáz méteren…
– Szó sincs róla. Csendes, viszszahúzódó kislány vagyok, véletlenül sem csinálnék ilyet.
– Pedig már hallottam olyan pletykát, miszerint az ön párja, Sztaics István, aki egyben a szövetség technikai igazgatója, jó barátja Schmidt Gábor főtitkárnak, s kellett önnek még egy olimpiai szám, amit csak így lehetett elintézni.
– Úristen! Nyolc éve vagyunk együtt Istvánnal. Tudom, sokakat zavar, hogy ő a technikai igazgató, de a pletykák elkerülése érdekében egyikünk sem fogja feláldozni a karrierjét. Megdöbbentő, hogy ilyen találgatások kapnak szárnyra, de csak azért nem veszem kicsit sem komolyan, mert tudom, hogy honnan ered. Nem értem, miért bánt egyeseket, ha néha úgy hozza az élet, hogy én járok jól.
– Ezzel arra céloz, hogy egyszer már ön is kikerült Fábiánné csapatából?
– Nem céloztam semmire, de ha már szóba hozta, 2003 tavaszán tényleg ez történt.
– Önnel akkor mi volt a probléma?
– Fogalmazzunk úgy, hogy nem tudtam beilleszkedni a tizenkét fős csapatba, ezért távoznom kellett.
– Amihez azért néhányan csapat-, egyúttal vetélytársai közül is hozzájárultak.
– Nem szeretnék régi sebeket feltépni. Tagadhatatlan, az olimpiához közeledve egyre erősebb volt a helyezkedés, mindenki igyekezett megvédeni a helyét, vagy újat szerezni magának. Volt, akinek az útjában álltam, s gyenge voltam ahhoz, hogy megvédjem magam.
– Mostanra viszont alaposan megerősödött. Tavaly négy számban indult az Eb-n és a vb-n, most pedig már ötben, aminek köszönhetően ön lehet a magyar csapat legeredményesebb versenyzője. Kárpótolja azért, hogy lemaradt az athéni olimpiáról?
– Erre a kérdésre jövőre térjünk vissza. Nem tagadom, az a célom, hogy olimpiai bajnok legyek, de ez az év tökéletesen megmutatta, hogy nincsenek előre leosztott lapok. Ősszel, az alapozással mindenki nulláról indul, az olimpiai egységek pedig majd csak tavasszal körvonalazódnak.
– Az öt közül melyik számot tartja a legnehezebbnek, és melyiket a legkönnyebbnek?
– Sok múlik azon, hogy a németek és a lengyelek mindent az ötszáz négyesre tesznek-e fel.
– S ha csak a saját feladatára figyel?
– Be kell ismernem, akkor is az ötszáz négyes a legharcosabb feladat. Az ezer és a kétszáz lehet a legkönnyebb. Utóbbi már-már hagyományosan jól megy, ezer méteren a jó versenyzésnek az is a feltétele, hogy elkapjuk a ritmust.
– Azt hittem, hogy az ötszáz párost említi legkeményebb próbaként, ugyanis terhes örökséget vett át Benedek Dalmával Kovács Katalintól és Janics Natasától.
– Így is nézhetjük, de Dalmával már kipróbált párost alkotunk, szerintem meg tudjuk oldani a feladatunkat.
– Rosszulesett, hogy Kovács Katalin önnel nem akart kettesben indulni?
– Teljes mértékben megértem a döntését. A Világkupa környékén minden forrásban volt. Kati biztos volt a dolgában, hogy megnyeri az ötszáz egyest a válogatón, ezt tekintette a legfontosabbnak, ezért mondott le a párosról. Az élet visszaigazolta a döntése helyességét.
– Mindannyiukat megviselte Janics távozása?
– Azt hittük, hogy tudjuk függetleníteni magunkat ettől. A válogató óta mégis sokkal oldottabb a légkör a csapaton belül, ami azt mutatja, előtte feszültek voltunk.
– Janics Natasa mennyire hiányzik a négyesből, avagy Patyi Melinda hogyan helyettesíti?
– Majd az eredmény megmutatja. Érzésre jól megyünk, de időre még csak egy pályát eveztünk. Az ugyan jól sikerült, de korai lenne mélyebb következtetéseket levonni.
– Tavaly az Eb-n nyolc, a vb-n kilenc aranyérmet szereztek a hölgyek. Megismételhető ez a bravúr?
– Csodaszámba menne, ha sikerülne. Az Eb-n egy éve én voltam a hibapont, kétszáz egyesben csak második lettem. Ez most nem ismétlődhet meg, hiszen abban a futamban rajthoz sem állok. Most még nem akarok fölöslegesen terhet rakni magamra azzal, hogy azt sulykolom, mind az öt döntőmben nyernem kell.
Külföld
Ukrajna megfenyegette Magyarországot
