Vannak könyvek, amelyek azért búsítanak el bennünket már néhány oldal elolvasása után, mert tudjuk: a lapoknak egyszer végük szakad. Pedig örömest olvasnánk tovább. És vannak könyvek, amelyek azért szomorítják el az olvasóját, mert érezzük: széttörik valamiféle varázs, darabokra hull az illúzió meg sok minden, ami azzal járt. Legszívesebben tehát letennénk a könyvet, de elolvassuk mégis, mert a legenda él tovább. Az Aranycsapat legendája.
A legenda? Vagy a valóság? Fogalmazzunk így: a valóság egyik része, a keserű pohár. A szerző arra vállalkozik, hogy a pohár tartalmával felkavarja olvasóját, miközben elénk tárja az Aranycsapat játékosainak életét és kilencük halálát. Grocsics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor. Kegyetlen megközelítés, hiszen a könyv írója arra keresi a választ, hogy miért siklott ki az életük, miért jutott zsákutcába. Buzánszky és Puskás kivételével gyakorlatilag mindegyiküknek. A keserű az, hogy az esetek többségében hihetjük: a tények közelítenek az igazsághoz. A szurkolóknak önfeledt boldogságot szerző egykori bálványok legtöbbjének élete – ebben az olvasatban – sorscsapás. A kor magasba repítette őket, aztán a végén leejtette? De hát – teszem hozzá – voltak önfeledt éveik is, ez azonban ebben a pillanatban érdektelen. Marad a megbotránkoztató, az égbekiáltó, a titkokat kifecsegő, már-már misztikus kiteregetés, amelynek legszélsőségesebb példája Budai II László presszóbeli megnyilatkozása, hogy igenis eladtuk a németeknek az 1954-es világbajnoki döntőt!
Nem véletlen, hogy éppen Budai II – Sándor Csikar után joggal a második legsértettebb játékos – nyilatkozott így, akit a döntő ütközetekben nem vett figyelembe Sebes. De ez a magyarázat, amely árnyalná, megvilágítaná a jobbszélső ediktumát, már hiányzik a könyvből. A szándék más. Egyszer meg kellene írni az Aranycsapat körüli legendáriumokat is, amelyek sorába jól illik Budai II László „számadása”.
Ami azonban a lényeg: a szerző – eddigi újságírói pályájához híven – olyan könyvet írt, amely méltán kelthet figyelmet és szenzációt, mert a Futbólia után ötven évvel kimond olyan összefüggéseket, amelyekről nem tudott vagy nem akart tudni a közvélemény. De a dolgok ritkán olyanok, amilyennek látszanak. Még a kifutott tej is habnak álcázza magát, és amikor levakarjuk a hamis mázt, mit találunk alatta? Az igazi mázt.
Igen, ez is az Aranycsapat tagjainak történetébe illő feldolgozás. De a részlet. A nagyon hangsúlyos és fontos részlet, amelyben persze az igazság is rejtőzködhet. Mert az igazság fontosabb, mint a tények.
(Bocsák Miklós: Aranykönyv – Hogyan éltek? És akik elmentek, hogyan haltak? Sport, Budapest, 2007. Ára: 3780 forint.)
A kormány kiemelten támogatja a fiatalok munkába állását
