Furcsán ért véget a vasárnapi kerékpáros ob országúti versenye. Az ötvenhét indulóból csak tizennégy ért célba, ráadásul elsőként nem Bodrogi László, hanem Szeghalmi Bálint. A Crédit Agricole profi kerekese két körrel a vége előtt bukott, de folytatni tudta a küzdelmet, ám Szeghalmi lehajrázta, és csupán tizenkét centi különbséggel nyert. Bodrogi csapata óvást nyújtott be, mondván, Szeghalmi az utolsó körben frissítőt vett magához, amit a szabályok tiltanak. A zsűri ezt elutasította, amire az évek óta Franciaországban élő Bodrogi bejelentette, idehaza többé aligha pattan nyeregbe. Tegnap már Franciaországban kaptuk telefonvégre.
– Ennyire megbántódott, hogy csapot-papot hátrahagyva máris elutazott?
– Akkor is eljöttem volna, ha nyerek. Nem volt doppingvizsgálat, ami elhalaszthatta volna az utazást.
– Ezt most örömmel vagy újabb kifogásként említi?
– Vannak szabályok, amelyeket illik betartani. Ezek közé tartozik a doppingvizsgálat. Ami számomra érthetetlenül elmaradt. Azért is felfoghatatlan, mert az időfutam után viszont mindenkit ellenőriztek. Talán célszerűbb lett volna a mezőny felét akkor, a másikat pedig vasárnap mintaadásra kötelezni.
– Ennyire felbosszantotta, hogy nem nyerte meg a magyar bajnokságot?
– A vereség cseppet sem boszszant, a magyar bajnokságnak számomra nincs értéke. Ha mondjuk Franciaországban, Olaszországban vagy Belgiumban nyernék, az más lenne. Az zavar, hogy nem tartották be a szabályokat. Többen látták, amint Szeghalmi az utolsó körben kulacsot vett fel. Állítólag az ájulás kerülgette. Furcsállom, hiszen csak huszonöt fok volt. Ha legalább harmincöt-negyven lett volna, még csak-csak megérteném, de így nem. Erre föl a zsűri mégsem zárta ki. De tulajdonképpen ez nem is meglepő. Magyarországon, úgy tapasztalom, senki nem tartja be a szabályokat. A verseny alatt a rendőrök próbálták lassítani a szembejövő forgalmat, ennek ellenére az autósok úgy száguldoztak, mintha ők is versenyeztek volna. Ha az emberek a rendőrségnek nem engedelmeskednek, mit várjunk egy zsűritől?
– Magyar állampolgárságának azért előnye is van. Így könynyebben kijuthat az olimpiára, nemde?
– A jelenlegi feltételekkel nem biztos, hogy akarok. A Magyar Olimpiai Bizottság egy versenyzőnek és egy kísérőnek biztosít helyet. Én viszont profi vagyok, nem rohangálok rajtszámért, nem én szerelem a kerékpárt, szeretném, ha a körülmények is profik lennének. Ám úgy látom, Magyarországon nincs jövője a kerékpársportnak. Ha én nem indulok Pekingben, akkor a szövetség legalább megvalósíthatja tervét, hogy egy tehetséges fiatalt nevezzen.
– Ha ennyire sérelmezi az itthoni viszonyokat, akkor miért állt rajthoz a magyar bajnokságon?
– Én nem különösebben szorgalmaztam, a csapatom döntött így, mert ebben az időszakban nemigen akadt versenyzési lehetőség. De tévedés volt.
– Ugyanakkor a Crédit Agricole is cserbenhagyta, hiszen nem nevezte be a Tour de France-ra. Csalódott?
– Benne volt a levegőben, hogy így lesz. Természetesen nem örülök, de csalódott sem vagyok. Indulok a német körversenyen és a Vueltán.
– És mik a tervei a jövőben? A Crédit Agricole a hírek szerint kiszáll a kerékpársportból.
– Ez nem hír, hanem tény, ám a szerződés 2008 végéig még érvényes. Tehát ráérek még tépelődni a jövőn. S egyúttal bizakodom, mert végre komoly remény mutatkozik, hogy megtisztul a sportág, így a csalók kiesésével velem együtt több esélyük lesz azoknak, akik becsületesen készülnek.
Ukrajna megfenyegette Magyarországot
