Olykor még Rossi is előre köszön neki

Egy még tavasszal készült felmérés szerint a nagyvilágban Talmácsi Gábor a legismertebb aktív magyar sportoló. S azután, hogy vasárnap rajt-cél győzelmet aratva utcahossznyi előnynek számító, három és fél másodperces különbséggel nyerte meg a gyorsaságimotoros-világbajnokság Német Nagydíját a 125 kcm-es kategóriában, a vb összesített pontversenyében pedig visszavette a vezetést, a mutatói csak javulhattak.

Hogy bírja a rekkenő hőséget? Belegondolni is rémisztő, milyen lehet most sisakban és motorosruhában.
– Nincs az a pénz, hogy rávegyenek, öltözzek be, és motorozzak egy kicsit az utcán… Viszont a verseny és előtte az edzések, az teljesen más. Amikor a pályán vagyunk, minden külső körülményt kizárunk az agyunkból. Olyankor nem számít, hogy hőség van, tudjuk, mindenkire egyformán tűz a nap.
– Néhány éve Lance Armstrongnak laboratóriumban kikísérleteztek egy speciális, jégakkus mellényt. A rajt előtt fölvette kis időre, ezáltal lecsökkent a testhőmérséklete, és így könnyebben vészelte át a nagy meleget a Touron. A motorversenyzők nem élnek hasonló trükkel?
– Akadnak, akik igen, de én nem tartozom közéjük.
– Még egy „technikai” kérdés az elején: a versenyzők és a csapat között van rádió-összeköttetés?
– Nincs. Csak a nekünk kitett táblák tájékoztatnak bennünket.
– A hét végi Német Nagydíjon mennyire volt képben arról, mi történik ön mögött?
– Abszolút, a táblák segítségével minden szükséges információ a birtokomban volt. S szerencsére olyan nagy előnnyel vezettem, hogy nem kellett hátrafelé tekingetnem.
– A vége felé előre kigondolta, vagy csak spontán jött, hogy a nyeregben felállva haladjon át a célvonalon? Az eddigi négy futamgyőzelme során erre nem volt lehetősége a jóval szorosabb befutók miatt.
– Az utolsó körben igazából már nem kellett arra figyelnem, hogy gyorsítsak, volt időm másra is gondolni. Szóval ezt a befutót elterveztem, készültem rá, hogy a végén felállok. Úgy voltam vele, az, hogy ekkora előnnyel nyertem, fantasztikus eredmény, amit megünnepelhetek ilyen módon.
– Még tavasszal megjelent egy kimutatás arról, hogy külföldön kik a legismertebb magyar sportolók. Tudja, hol végzett?
– Igen, én lettem az első, és mondani sem kell, milyen büszke vagyok erre. Nagyon jó érzés az eredményeimmel elvinni Magyarország hírét a nagyvilágba.
– A Sachsenrigen olyan jól eltalálták a motorja paramétereit, hogy ehhez az Apriliához most senkit sem lenne szabad odaengedni, még ha minden pálya egyedi beállítást is igényel…
– Azokon a beállításokon, amelyek a vezetési stílusomra vonatkoznak, tényleg nem kell változtatni, ezek tökéletesek a szezon további versenyeire is. Ilyen például a váz geometriája, a motor magassága. Mindazonáltal a következő, brnói futamra teljesen új motort kell összeraknunk. Ha ezt nem tennénk meg, és ugyanazzal mennék, mint a Sachsenrigen, körönként legalább négy másodperc bennem maradna.
– Abból, hogy a világbajnokságon tíz futam után, héttel a vége előtt visszavette a vezetést, és két ponttal megelőzi csapattársát, a spanyol Hector Faubelt, levonhatunk valamiféle következtetést?
– Annyit mindenképpen, hogy ha most megkérdeznénk egy független szakembert, ki lesz a világbajnok, minden bizonnyal azt mondaná, amennyiben nem történik semmi váratlan, akkor ez már csak kétesélyes. Vagy én nyerek, vagy Faubel.
– Hogy jönnek ki egymással?
– Hát, sehogy…
– Ez igazán őszinte válasz volt.
– Mert ez az igazság. Egyáltalán nem beszélünk egymással, a kapcsolatunk a köszönésre szorítkozik.
– Ez általános a motorsportban?
– Nem feltétlenül. Korábban Kallióval szinte baráti volt a viszonyom, annak ellenére, hogy a pályán összevissza vertük egymást. De az sem szerencsés, ha a csapattársak túlságosan jóban vannak egymással, inkább a köztes állapot az ideális. S ami még a Faubellal való kapcsolatomat illeti, tulajdonképpen jó is, hogy nem csípjük egymást, mert így még jobban zavar bennünket, ha a másik előttünk van.
– Aspar Martinez, a csapatfőnök felhívja a figyelmüket, nehogy kiüssék egymást?
– Vannak szituációk, amikor szól, de a Német Nagydíj előtt nem mondott semmit. Az edzések után ő is tudta, hogy rögtön az elején ellépek, és így nem lesz semmilyen gond.
– Bár még az idei szezonból is sok van hátra, tervez már a következőre? Esetleg olyasmit, hogy jövőre a 250 köbcentisek között indul?
– Ez a tervem. Amennyiben világbajnok leszek, a Bancaja Aspar automatikusan felvisz a 250-esek közé. Ha nem sikerül nyernem, akkor másik csapatot kell keresnem, amelyik egy kategóriával feljebb számolna velem.
– Meglehet, hogy még a MotoGP-ben is viszontláthatjuk?
– Esély van rá, de ehhez már nem elég a tehetség, nagyon komoly üzleti háttér kellene. Persze lehet, ha csak én mint Talmácsi Gábor beállítanék a bőröndömmel a MotoGP-be, találnék magamnak csapatot. Ám az biztos, hogy nem a legjobbak közé számítót.
– A motorsport első számú ikonja, Valentino Rossi mindig megnézi a 125 köbcentis futamokat. A hétszeres világbajnokkal milyen a kapcsolata? Szerintem jobb, mint Faubellel…
– Nagyon tisztelem Rossit, és ezért néha kimondottan kellemetlen, hogy hiába akarok előre köszönni neki, ő megelőz.

Talmácsi, a hídavató. Talmácsi Gábor jövő szerdán Magyarországon versenyez, de ezúttal egy repülőgép ellen, a kőröshegyi M7-es völgyhíd avatóján Veres Zoltán Európa-bajnok műrepülővel mérkőzik meg. Közép-Európa legnagyobb, 90 méter magas völgyhídján Talmácsi most egy Honda CBR 600-as nyergébe pattan – amely 260-270 km/órás sebességre képes –, majd egy Ford Focus ST sportautóban ülve is meccsel Veres Zoltánnal. „Be kell húznia a fejét, nehogy megkarcoljam a szép sisakját a repülőm kerekével. Ám az is lehet, hogy farkasszemet nézünk majd, ugyanis azt tervezem, hogy néhányszor fejjel lefelé repülve is végigkövetem őt a hídon” – mondta Veres Zoltán.