Vágta helyett csupán poroszkálás

Az idei az utolsó derbi, amit az állam pénzén, az állam tulajdonában bonyolítanak le – jelentette be Vajtó Lajos, a Nemzeti Lóverseny Kft. igazgatója a 85. Magyar Galopp Derby előtti sajtótájékoztatón néhány héttel ezelőtt. A közel fél éve húzódó pályázat kiírása a több előre beharangozott időpont ellenére azóta sem született meg. Az indokolás sem változott: a fogadási rendszer nem felel meg az európai normáknak, amíg ez nem változik kormányhatározat útján, nem lehet levezényelni a privatizációt.

A Nemzeti Lóverseny Kft. privatizációjának ügye lassan fél éve áll. Időpontok látnak napvilágot a koncesszióba adásról, majd érdemi történés híján tolódnak tovább. Túl nagy a csend, talán vihar előtti csend; valaki(k) valamire vár(nak). Nem véletlenül, a tét óriási. A pályázat, ha végre kiírják, tartalmazni fogja a Kincsem Park teljes területének, valamint az alagi tréningközpont még állami tulajdonban lévő hányadának konceszszióba adását húsz évre, amely tízzel még meghosszabbítható. A Kincsem Park területe 80 hektár – ráadásul a város közepén –, az alagi telep megmaradt része 110 hektár. (Alag három részből áll: nyári pálya, istállók, téli pálya, utóbbi már magánkézben van. Információink szerint a tulajdonos ügető-tréningközpontot kíván létrehozni az általa megvásárolt területen.) A kiírás egyik fő feltétele, hogy a pályázónak a versenyeztetésre és a fogadásra kiírt pályázaton is indulnia kell, a kettő tehát összekapcsolódik, ezért a leendő nyertesnek mindkettőt egyszerre kell üzemeltetnie.
A feladat kétségkívül bonyolult, hiszen a lóverseny hazánkban évi 500–600 millió forint deficittel működik, aminek 15–20 százalékát Alag, a többit a Kincsem Park termeli. Ám ha a védegyletek, a ló- és lóversenyszeretők örömére szakmai befektető nyerné a pályázatot, ezt a veszteséget mindenképpen csökkenteni lehetne, hiszen bőven akadna mit fejleszteni, megújítani. Magyarországon a lóversenynek kétségkívül minimális a reklámja, beszűkült a fogadási rendszere. Pedig a fogadásra volna igény: egy felmérés szerint 2005-ben két internetes honlapon a magyar fogadók 7 milliárd forintért játszottak összesen. A lóverseny országos lefedettségű televíziós közvetítés és az on-line fogadási rendszer bevezetésével teljesen új alapokra helyezhető.
Rossz esetben azonban a szakma, lóverseny iránt abszolút érdektelen befektető is nyerhet. A már említett védegyletek, valamint a jelenleg is Alagon és a Kincsem Parkban dolgozó idomárok, zsokék, hajtók, lovászok ettől tartanak leginkább. Az ilyen típusú befektetőt ugyanis kimondva-kimondatlanul is csak az értékes terület érdekelheti. Ezzel kapcsolatban nem kell messzire mennünk példáért. Az egykori Kerepesi úti ügetőpálya már elveszett, izraeli cég épít monumentális bevásárlóközpontot az 1933-ban átadott létesítmény helyén. Az ügető lelátója megnyitásakor Európa egyik legmodernebb, tartóoszlopok nélkül kialakított tetőszerkezetű létesítménye volt. Ebből mindössze a főlelátót nyilvánították védettnek, amit a cég köteles volt megtartani és renoválni. Ezt megtette, ám roppant groteszk látványt nyújt, hogy Európa egykor legmodernebb lóversenylelátója jelenleg egy üvegplázára néz, környékén sehol egy ügető ló vagy -verseny. Ezen persze már nem is kell meglepődni, hiszen a Kincsem Parkban is találkozhatunk hasonló jelenséggel. Az 1925-ben épített, egyébként máig használható fedett lelátó az új tribün hátát pásztázza, semmi funkciója sincs, csak látványossága és történelmi múltja tartotta életben.
A védegyletek tehát a legroszszabbra, az ingatlanspekulánsokra is felkészültek, és igyekeznek védeni a Gróf Széchenyi István alapította magyar lóverseny 180 éves hagyományait. Feltétlenül el szeretnék érni, s a pályázatba belevetetni, hogy a leendő nyertes e hagyományokat ápolja, a méneskönyvet továbbvezesse, szeretnék meghatároztatni az ingatlanra vonatkozó használati kötelezettségeket, a versenyek további lebonyolítását, meghatározott számú futam megtartását.
Farkas Ferenc, a Nemzeti Lóverseny Kft., egyben a Lovaregylet elnöke nem hiszi, hogy fennállna az ingatlanspekuláció veszélye: „Ki természetesen semmit sem zárhatok, de valószínűtlennek tartom azt az eshetőséget, hogy a Kincsem Park ne lóversenynek adjon helyet a privatizáció után. Annál is inkább, mert belevetetjük a pályázatba, hogy 2018-ig mindenképpen itt kell tartani a viadalokat. A kiírással kapcsolatban nem tudok időpontot mondani, ez a kormányhatározattól függ. Az érdeklődők között három nagy, Európában is lóversenynyel foglalkozó cég található, ami garancia lehet a fellendülésre, persze ez még nem jelenti azt, hogy biztosan pályáznak is.” Információink szerint akad francia és angol érdeklődő is, ennek fényében az sem lehet véletlen, hogy az idei galoppderbin francia zsokék vendégeskedtek ottani lovakkal, ráadásképpen a Kincsem Parkban a magyar mellett francia futamokra is lehet fogadni.
Akadnak, akik a saját bőrükön érezhetik majd a változás pozitív vagy negatív hatásait. Főképpen az alagi pálya 93 lakásában élő 260 ember, a 350-400 telivérrel foglalkozó 80-100 dolgozó, tucatnyi idomár. Ők reménykednek a lóversenyzés érdekeit képviselő védegyletek lobbijában. Olyan szalmaszálba – Magyarországon ma annak számít – kapaszkodnak, mint a műemléknek nyilvánított épületek jellegének megőrzésére vonatkozó kötelezettségek, s a 180 éves történelmi hagyományok.
Itt tart a lóverseny privatizációja fél év eltelte után. Ebbe a tempóba bizony nem lehet beleszédülni, abba már annál inkább, ahogy az újabb időpontokat hallva az ember a fejét kapkodja. Semmi konkrétum, sőt egyenesen úgy tűnik, az illetékesek ügyelnek, nehogy konkrétum lásson napvilágot. Várnak. De mire? Vagy kire?