Szükség van a tartalékok mozgósítására

K AJ A K - K E N U Ha a magyar kajak-kenu válogatott szereplését szakágankénti bontásban vizsgáljuk a vasárnap véget ért duisburgi világbajnokságon, akkor kiderül, a hölgyek nagyjából a papírformát hozták, a kenusok várakozáson felül, a férfi kajakosok pedig valamivel az alatt teljesítettek. Mivel az olimpián ez utóbbi a legnépesebb alegység, érdemes végiggondolni, a javulás érdekében milyen módosítások jöhetnek szóba.

(Duisburg)
Nem számítva az ezüstöket és a bronzokat, a kilenc aranyéremből négyet a hölgyek, négyet a kenusok szereztek és csak egyet a férfi kajakosok. Az olimpiai számokra leszűkítve – itt már érdemes minden érmet számba venni – a hölgyek mérlege egy arany (Kovács Katalin – K–1 500 m), két ezüst (Paksy Tímea, Benedek Dalma – K–2 500; Paksy, Kovács, Fazekas Krisztina, Benedek – K–4 500), a kenusoké két arany (Vajda Attila C–1 1000, Kozmann György, Kolonics György C–2 500), a férfi kajakosoké pedig két bronz (Kammerer Zoltán, Kucsera Gábor K–2 500 és 1000). Összességében ugyanezt már most aláírnánk Pekingben, de a férfi kajakosok teljesítményében még bőven van tartalék. (A nőkében is természetesen, de Janics Natasa és Fábiánné Rozsnyói Katalin viszálya külön fejezet.)
Kammerert és Kucserát nem érheti kifogás, de azért ne feledjük, hogy ezer méteren ők voltak a címvédők. Benkő Zoltán (1000 m) és Vereckei Ákos (500) hatodik helyezése sajnos realitás, egyesben már évek óta nem tudunk beleszólni az érmek sorsába, s e tekintetben Pekingben sem várható változás. Előrelépés tehát elsősorban a negyedikként végzett négyestől remélhető. Akár úgy, hogy a Gyökös Lajos, Kökény Roland, Vereckei, Horváth Gábor összetételű kvartett megújul, akár új egység kialakításával.
Nézzük először az előbbi lehetőségét! Mindenekelőtt tény, hogy a négyes mezőny Duisburgban a szokásosnál is sűrűbb volt. Mivel ebben a számban mindjárt négy kvótát is lehetett gyűjteni, sok ország a legjobbjait ebbe a hajóba ültette össze. (A németeknél például az egyes induló Hoff nem jutott a fináléba.) A négy magyar legény állítja, hadilábon álltak a szerencsével Duisburgban. A győztes németek kis híján kiestek a középfutamban, a döntőben így a szélvédett egyes pályáról indulhattak – és ezért nyertek. A mieink végig nagy csatában voltak a szlovákokkal és a fehéroroszokkal, végül negyedikek lettek. „Az idén ilyen jó pályát még nem mentünk, mindent kiadtunk magunkból, szerintem nem kell megkongatni a vészharangot, jövőre akár meg is nyerhetjük az olimpiát” – értékelt a rangidős Horváth Gábor, s hozzátette, ha már eddig kitartott, a Pekingig hátralévő egy évet mindenképpen végigcsinálja. Vereckei Ákos ennyire nem volt elégedett, azt emlegette, most is az az egy másodperc hiányzott, ami otthon az időre menésekkor. Kökény Roland sokáig magába roskadva ült a futam után, aztán ő is azt hajtogatta, addig nem hagyja abba, amíg végre nem lesz olimpiai aranyérmes.
Nem állítjuk, hogy a négy kajakos mindenben tökéletesen egyetért, de ha így lenne, akkor sem elképzelhetetlen más formáció. Itt van mindjárt Kammerer Zoltán, aki sohasem tagadta, hogy a négyes a szíve csücske. A kvartett negyedik s az ő párosuk harmadik helyezése után nem indiszkrét a kérdés: megfordult a fejében, hogy új négyest verbuváljon? „Ez nem úgy megy, hogy szólok három srácnak, s holnap már egy hajóban evezünk. Nem merült fel bennem, hogy fel kellene adnunk a kettest” – hárította el a kérdést Kammerer. Edzőjük, Sári Nándor már-már sérelmezte a felvetést, ugyanakkor csapatának harmadik tagja, Benkő Zoltán nem tagadta, ő bizony szívesen beülne a négyesbe. (Két hét múlva az előolimpián be is fog, mert második gyermeke születése miatt Vereckei felmentést kapott az utazás alól.) S bizony Kammerer, Benkő és Kucsera egy negyedik emberrel – akár Vereckeivel – kiegészülve ütőképes egységet alkotna. Angyal Zoltánnak ez a megoldás viszont azért nem tetszik, mert akkor mi lesz az egyessel és a kettessel?
Sok még itt a kérdés. A fiatalok (Sík, Csamangó, Bozsik és a két Boros) mocorognak, a sprinterek – Gyertyános és Beé – is szeretnének kijutni az olimpiára. S bármennyire szomorú, mégsem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy Séra Miklós edző betegsége miatt a csapat zömének jelenleg bizonytalan a jövőbeli felkészülése. Cseppet sem lenne meglepő, ha egy év múlva változna a férfi kajakosok hajóinak összetétele.

Fischer gondolkozik. Szombaton röppent ki a hír, hogy Birgit Fischer, a sportág történetének legnagyobb klasszisa gondolkozik azon, hogy felkészüljön a pekingi olimpiára. A nyolcszoros olimpiai és 25-szörös világbajnok nem nagyon mutatkozott, kerülte a feltűnést a vb-n, vasárnap azonban véletlenül belebotlottam. Ezt kihasználva nemcsak a terveiről kérdeztem, hanem a magyar csapatról, Fábiánné Rozsnyói Katalin és Janics Natasa szakításáról. „Szomorú látni, hogy egy ekkora egyéniség, mint Janics egyetlen számban, ráadásul kétszáz méteren indul. A német csapat számára persze ez előny. Még nem hoztam meg a végleges döntésemet, de gondolkozom azon, hogy újra edzésbe állok. Legkésőbb szeptemberben határoznom kell.” A személyes találkozás alapján kijelenthető, Fischernek nem a nulláról kell kezdenie a munkát. Negyvenöt évesen sincs rajta semmi súlyfelesleg, izomzata is olyan, mint egy aktív kajakosé, ugyanúgy néz ki, mint három éve Athénban. Látva tehetséges unokahúgát, a kajak kettesben Reinhardttal kétszázon és ötszázon is győztes Fanny Fischert, nem zárhatjuk ki, hogy jövőre párosban „Fischer und Fischer” képviseli Németországot az olimpián.