Ki lesz a „nevető második”?

Különleges, bár egyedinek nem mondható helyzetbe kerülhet a közeli jövőben a ZF-Eger férfi vízilabdacsapata.

Amikor ismertté vált a BL-főtábla sorsolása és kiderült, hogy eleddig példátlan módon mindhárom magyar alakulatot egy kvartettbe osztották, ráadásul a címvédő Partizan Beograd mellé, még úgy szólt az aktuális kérdés: vajon ki jut tovább a szerbek oldalvizén? Ám a belgrádiak a nyitányon otthonukban kaptak ki a Szegedtől, majd Budapesten is csak döntetlenre mentek a Vasassal, és bár a harmadik fordulóban legyűrték az Egert, az esélyek jelentősen módosultak: a Partizan a kiesés szélére sodródott.

No persze, mit mondjunk akkor az Egerről, amely három vereséget szedett össze, és akármilyen döbbenetes adat, mégis igaz: a legrangosabb kontinentális klubtornán legutóbbi tizenegy mérkőzésén monoton kikapott. A hevesiek számára a negyeddöntőbe kerülés így már csak elméleti lehetőség, azért viszont még sokat tehetnének, hogy két magyar csapat lépjen tovább. A dilemma az, hogy amit lehet, azt vajon szabad-e?

Az előző kiírásban hasonló helyzetbe került a Szeged; az utolsó csoportkörben meg kellett adnia magát a Vasasnak, hogy a piros-kékek révbe, azaz nyolcba érjenek. Az alföldiek részéről előzetesen mindenki fogadkozott, hogy a világért sem tenne ilyet, Kásás Zoltán vezetőedző is abszolút logikusan érvelt. Kijelentette, még soha nem bundázott, nem is fog, győzelemre törnek, mert amit fáradságos munkával felépítettek, azt nem akarják lerombolni. Idén február 2-án, a Komjádiban ennek szellemében is pólóztak, legalábbis három negyeden keresztül, 8-5-re vezettek is. A lelátón nemcsak a hazai hívek, hanem a semleges pólóbarátok is fogták a fejüket, hiszen ha így marad az állás, a Jadran Herceg Novi mögött „nevető másodikként” a Primorac Kotor jutott volna tovább, de a Vasas végül – ahogyan tudósításunkban fogalmaztunk – bajtársias hajrában felülkerekedett.

Egy évvel később hasonló helyzet állhat elő, amelynek ismét kedvezményezettje lehet a Vasas, ám ezúttal a Szeged is. Vagy akár kárvallottja, mert amikor arról faggattuk az egriek ügyvezető elnökét, a tavalyi szívinfarktusa után kényszerűségből visszavonult centert, Bárány Attilát, adott esetben képesek lennének-e „összmagyar érdekből” játszani két zárómérkőzésükön, ha azok számukra már nem tartogatnának semmiféle tétet, így felelt: „Egy profi csapat, amely ráadásul a városi önkormányzattól is kap támogatást, nem teheti meg, hogy Eger helyett mondjuk Szeged érdekét nézze. Nyilván nehéz helyzet előtt állnánk, de ha kijönne ezer néző az uszodába, ők nem arra lennének kíváncsiak, hogyan segítjük tovább a Vasast vagy a Szegedet. Ezzel a csapat minden tagja egyetért, sportvezetőként és egykori játékosként én is így gondolom.”

A döntés szerencsére valamelyest elodázható, hiszen a következő körben, december 14-én Szeged–Vasas és Eger–Partizan Beograd a párosítás. Azaz a magyarok legjobb esetben hat, legrosszabban két pontot (belgrádi siker, szegedi pontosztozkodás) szerezhetnek.

A két szélsőség számtani átlagával, néggyel beérnénk.

(Bárány Attilával a Magyar Nemzet szerdai számában közlünk terjedelmes interjút.)