Pólós SEB-hintőpor

A férfi vízilabda Magyar Kupa négyes döntőjében elszabadult indulatokat a múlt heti fordulóban demonstratív módon igyekeztek visszafogni a játékvezetők. Kemény Dénest kérdeztük: szerinte ki veszekedett meg ily hirtelen?

A kissé hisztérikusra sikeredett MK-finálé után a Sportági Egyeztető Bizottsága (SEB) elnöke, dr. Boros Tamás levelet intézett a csapatokhoz, játékvezetőkhöz és ellenőrökhöz, amelyben az egyesületi vezetők, az edzők és játékosok figyelmét hívta fel a szövetség rendelkezéseinek kötelező betartására. Az iromány a bírók számára inkább közvetett üzenetet hordozott: mostantól aztán rend legyen!

A címzettek értettek a szóból, sőt a jelek szerint túl is lihegték a rájuk szabott feladat végrehajtását. Elegendő csupán azt felidézni, hogy a hétfői bajnoki forduló során Biros Pétert, Hosnyánszky Norbertet, Háray Balázst és Szivós Mártont – azaz négy válogatott kerettagot – is végleges kiállítással büntették, a háromszoros olimpiai bajnokot, a nemzeti csapattól már elköszönt Molnár Tamást pedig szombaton a meccs 5., míg hétfőn a 18. percében vetették partra. Tény, hogy – az egyébként a játékvezetésbe is belekóstolt – Molnárnál az utóbbi időben mintha könnyebben szakadna a cérna, a honvédosok idegeit pedig a monoton pénzhiány őrli, de máskor fél szezonra jut annyi szélsőséges ítélet, amennyit most három napon belül statáriális jelleggel kiosztottak. A januári, hollandia Európa-bajnokságra készülő válogatott szövetségi kapitánya, Kemény Dénes véleményét kérdeztük a történtekről.

– A versenykiírásban pontosan és világosan szerepel, ki mit tehet, és mit nem tehet. Ha a játékvezetők az idény első mérkőzésének első negyedétől kezdve eszerint ítélkeztek, és szükség esetén büntettek volna, az edzők és a pólósok ezt elfogadják és betartják. Ahhoz viszont nehéz igazodni, hogy amit a múlt héten még szabadott, az most már szigorúan tilos – felelte Kemény Dénes, és igaza nehezen vitatható.

Ha ugyanis a Magyar Kupa négyes döntője során még belefér, hogy az edző sporttárs a szövetségi elöljárók közvetlen közelében, habzó szájjal anyázza a bírót, a sportoló pedig a vízből küldje el melegebb éghajlatra, méghozzá a tribünre is felhatoló hanghordozással, akkor valóban illúzió lenne elvárni egy héten belül a feltétlen tiszteletet.

Arról nem is beszélve, hogy a magyar póló egyik sajátosságaként a cirkusznak éveken át komoly hozadéka volt. Mert lehet ugyan, hogy a műsorozó edző sárga vagy piros lapot kapott, de a játékvezető ettől általában úgy érezte, mintha adósa lenne neki és csapatának, és már következő ítéletével elkezdte leróni a tartozást.

Hogy mostantól mindez gyökeresen megváltozik-e, az fogas kérdés. Mint ahogyan az is, hogy a bírók holnap hogyan fújnak majd: úgy, ahogy egy, vagy úgy, ahogy két hete?

Az Eb-t tekintve pedig nincs mitől tartani, a nemzetközi porondon egy csapásra mindenki normális lesz.
Vagy legalábbis annak álcázza magát.