Sátoros ünnep helyett

Nehéz megtippelni, a Vasas vagy a Szeged készül-e kedvezőbb, illetőleg kedvezőtlenebb előjelekkel a férfi vízilabda-Bajnokok Ligája negyeddöntőinek szerdai visszavágóira.

Miközben férfi pólóválogatottunk az előző évtizedben három olimpiát is nyert, klubjainknak már jóval kevesebb babér termett. A Honvéd ugyan 2004-ben még diadalmaskodott a BL-ben, és 2005-ben is bejutott a döntőbe, ám azóta csupán egyszer, a Vasas 2008-as bronzérme alkalmával maradt hely magyar csapatnak a Final Fourban. Idén viszont akár két képviselőnk is lehet a legjobb négy között, de földközelben tartózkodva inkább azt kérdezhetjük: hol az az egy? Jelen pillanatban talán Hódmezővásárhelyen. A Szeged Beton VE ugyanis itt kénytelen fogadni a Mladost Zagrebet, mert a BL-negyeddöntő szintjéhez már nem mérhető saját, sátortetős uszodája.

„Sátoros ünnep” azonban még a szomszédvárban sem elképzelhetetlen, ha sikerül ledolgozni a március 14-én Zágrábban összeszedett 8:6-os hátrányt. Ehhez már önmagában is bravúr kellene, hát még ha hozzátesszük, hogy a magyar bajnoki döntőről, sőt aranyról álmodó egylet a fináléba jutásért 2:0-ra alulmaradt az Egerrel szemben, így maximális hazai célja a bronzérem lehet. Ez múlt csütörtökön vált véglegessé, és Vincze Balázs vezetőedző akkor első elkeseredésében úgy fogalmazott: „Magyar Kupa-győztesek lettünk, a Bajnokok Ligájában Final Fourba kerülhetünk, de a bajnoki döntőt szerettük volna legjobban.” Ám hiába, ezért öt nap elteltével azt kérdeztük Vinczétől: mennyire friss még a seb, avagy múlt időbe tudták-e tenni azt, amin már úgyis képtelenség változtatni.

„Vasárnap tartottuk az első közös edzésünket, megkezdtük a Mladost elleni taktikai felkészülést – válaszolta a tréner. – Az Eger elleni elődöntőt viszont, úgy éreztem, lélekben még nem tudtuk hétfőn sem elengedni, de keddre végre sikerült. Most már csak az előttünk álló feladatra koncentrálunk, amely minden eddiginél nagyobb, mert a világ négy legjobb klubcsapata közé szeretnénk bejutni. Azt hiszem, ez nemcsak nekünk adna rangot, hanem a magyar vízilabdának is. A közelmúltban csalódás ért minket, de most egy héten belül itt az újabb lehetőség, ezt ki kell használnunk, mert egy ideig nem jönnek hetente a hasonló alkalmak.”

A Vasas helyzete annyiban reménytelenebb, hogy 12:8-ra kapott ki Dubrovnikban, a Honvéd elleni OB I-es elődöntőben azonban meredeken felfelé ívelő tendenciát mutatott. Múlt szerdán büntetőpárbajban elveszítette az első meccset, pénteken 12:8-ra, biztosan nyerte a másodikat, vasárnap pedig egyenesen tarolt, 9:1-es vezetés után győzött 12:7-re. A háromszoros olimpiai bajnok Kiss Gergelynek felvetettük, a két nappal ezelőtti, 5:0-s első negyed a Jug Dubrovnik ellen is éppen megfelelne, mire ő így válaszolt: „Igen, csak szerdán nem a Honvéddal, hanem Európa egyik legjobb csapatával játszunk. Az tény, hogy mostanra nagyon jó formába lendültünk, így bár jó lett volna két meccsen lezárni az elődöntőt, hogy legyen egy szabad hétvégénk, az sem rossz előjel, ahogyan vasárnap játszottunk. Akkor minden sikerült, szerdán a Jug ellen is csak így lehet esélyünk.”

Mondani sem kell, mennyit jelentene a magyar pólónak egy – ha ábrándozunk, kettő – döntős alakulat, ráadásul tovább emeli a tétet, hogy a Final Fourt május 11-én és 12-én Nagyváradon, azaz félig-meddig hazai pályán rendezik. E meghatározás persze mindjárt érvényét veszti, ha az olasz Pro Recco mellett három délszláv gárda toppan be az egykori Bihar vármegye székhelyére.