Női kézilabda-válogatottunk a románok feletti, kedd éjszakai 25–19-es diadallal máris bejutott a szerbiai Európa-bajnokság elődöntőjébe, ahol a papírforma alapján Norvégiával találkozik majd. E két tény miatt büszkeség és aggodalom viaskodik az emberben, de pár órája csak, hogy lefújták e több szempontból lélegzetelállító meccset, úgyhogy győzzön egyelőre a büszkeség. Aztán szombaton, Belgrádban esetleg a magyar csapat is.
Az efféle képeket és szavakat kitörölhetetlenül rögzíti az emlékezet. A két fél felsorakozik az Eb-mérkőzések utáni hivatalos ceremóniához; a románok réveteg, üres tekintettel, maguk sem hiszik, hogy a kissé lesajnált magyarok megint kibabráltak velük. A mieink bezzeg ficánkolnak, már buliznának, pacsiznának a közönséggel és egymással, de azt megelőzően még sorban állva, persze rikoltozva, hajladozva, integetve várják, hogy a műsorközlő a mérkőzés legjobbjának hirdesse ki parádézó kapusunkat, Kiss Évát. A díjat azonban Görbicz Anita kapja. Messze nem érdemtelenül, hiszen az ellenfél mellett vagy inkább előtt saját kínjait, vírusfertőzését is le kellett győznie, erre nemcsak hat gólt lőtt, hanem vezérként osztogatott, ráadásul visszarendeződésnél is az élen rohant, labdát szerzett. „Görbe” tehát joggal ragyog, de az interjúzónába érve először Kiss Évát méltatja. Szucsánszki Zita, a rivális klub (ETO kontra FTC) irányítója, tehát poszttársa pedig Görbét, majd ő is Kiss Éva dicséretét zengi, kétszeresen is a médiának címezve szavait: „Remélem, Éva megint címlapon lesz a Nemzeti Sportban, de most nem úgy, mint a horvátok elleni meccs után, a potyagól miatt, hanem azért, mert ilyen csodálatosan védett!” A sportnapilap nem szorul védelemre, hisz egy hete nem ártó szándékkal, hanem joggal emelte ki azt az iszonyatosan balszerencsésen bekacsázó labdát, és a december 12-i címlap is azt hirdeti, Kiss Éva, 56 százalék.
Magyarország meg 100 százalék.
Mert a csapat ezúttal nemcsak győzött, hanem – elsősorban a második félidőben – úgy védekezett, ahogyan emberemlékezet óta egyszer sem. Harminc perc alatt hét gólt engedélyezett a három nehézbombázót, Neagut, Meirosut, Bradeanut, a két szuperklasszis beállót, Maneát és Stancát, valamint a helyből felszálló szélsőt, Nechitát bevető vetélytársnak. Görbicz Anita nem véletlenül lelkendezett és fogadkozott, majd – árulkodó módon – akadt meg egy pillanatra nyilatkozatában: „Most már nem állhatunk meg. Csütörtökön, az oroszok ellen sem fogunk, mert ha egyszer megtennénk, sokkal nehezebb lenne újra felpörögni. Pedig fel kell, mert az elődöntőre is vannak terveink, akárkivel találkozunk is. Mondhatnám, hogy a mostaninál is jobban fogunk játszani, de De nem vagyok benne biztos, hogy ennél tudunk, ennél lehet jobban védekezni, és annál jobb kapusteljesítményt is nehéz elképzelni, mint amit Kiss Évi mutatott.”