Az asszony ellen kell felkészülni?

Válogatott-tétmérkőzésen talán még soha, senkivel nem fordult elő, hogy szövetségi kapitányként saját asszonya ellen kelljen taktikát kidolgoznia, és "KEB" sem titkolja, bizony eltekintene ettől a lehetőségtől.

Érem és vb-részvétel látótávolságban

Éremszerzés az új célja a magyar női kézilabda-válogatottnak a kedd este után. Az oroszok elleni találkozónak akkor lesz tétje – nevezetesen az első hely és ezzel egyben az olimpiai, világ- és Európa-bajnok norvégok elődöntős elkerülése –, ha előzőleg az ötkarikás ezüstérmes montenegróiak nem győzik le az olimpiai harmadik spanyolokat. „Ha marad esély a csoport első helyének megszerzésére, akkor hajtunk érte. Ha nem, akkor azok fognak inkább játszani az oroszok ellen, akik eddig kevesebb időt tölthettek a pályán. Ebben a fárasztó menetelésben kell az alapembereknek a feltöltődés” – mondta Böhn. Kiemelte: az Eb előtt az volt a cél, hogy eljusson a válogatott Belgrádba – ez az első hat hely megszerzését jelentette –, most viszont már éremszerzés reményében utaznak majd pénteken az újvidéki középdöntős helyszínről a szerb fővárosba. „Csapatom mindig tud jobb és jobb játékot nyújtani, azaz egyre magasabbra teszi a mércét. Ilyen védekezéssel mindenki ellen lehet győzelmi esélyünk” – tette hozzá Böhn. A magyarok – mivel kikaptak a montenegróiaktól – csak akkor végezhetnek az élen, ha csütörtökön több pontot szereznek, mint a spanyolokkal találkozó riválisuk. A címvédő norvégokon és a házigazda szerbeken túl a mostani Eb-n legjobban teljesítő két válogatott automatikusan vb-résztvevő lesz.

Karl Erik Böhn szövetségi kapitány is halmozta a dicséreteket – magát is méltathatta volna, hisz az a bizalom, amely sugárzik belőle a játékosok felé, kisebb csodákat tett. Például Kiss Évával, vagy éppen Vérten Orsolyával, akire – Vincze Melinda lecserélésével – egy személyben rábízta a balszélső pozícióját, és lám, Orsi kivirágzott, hét gólt vágott, csakúgy mint pár éve, világszintű produkcióval rukkolt ki. Böhnbe csupán akkor szakadt belé a szó, amikor máris a szombati elődöntő lehetőségeiről faggattuk.

A belgrádi hatosra átpillantva ugyanis azt látjuk, hogy Norvégia behozhatatlanul első, míg a második helyért a szerbek, a dánok és a franciák huzakodnak. Azaz, ha a mi águnkon Montenegró újra elkezd kézilabdázni – kedden a németek ellen kivett egy szabadnapot a társaság –, és legyűri a spanyolokat, akkor a mieink, az egymás elleni eredmény miatt másodikként zárnak, és már létre is jön a magyar–norvég párharc. A kontinensviadalok történetében kétszer volt ez az elődöntő szereposztása, de még az emlékek felvillantása is görcsbe rántja a gyomrot: 1998-ban 28–14-re, 2004-ben 44–29-re kaptunk ki. Ennél nagyobb „tömegszerencsétlenséget” már csak a 2010-es csoportkörben, Lillehammerben szenvedtünk, 34–13 lett, oda. A mezőny legeredményesebbje bizonyos Heidi Löke volt. Történetesen Karl Erik Böhn élete párja.

Válogatott tétmérkőzésen talán még soha, senkivel nem fordult elő, hogy szövetségi kapitányként saját asszonya ellen kelljen taktikát kidolgoznia, és „KEB” sem titkolta, bizony eltekintene ettől a lehetőségtől: „Igen, gondoltam már rá, hogy a norvégokkal játszhatunk, és az számomra biztosan nagyon furcsa szituáció lesz. De ha így alakul, meg kell oldanunk. Szerencsére nem nekem, itt van a csapat.” Méghozzá az eltiltásból visszatérő Tomori Zsuzsával kiegészülő, az önmaga erejére kissé rá is csodálkozó magyar válogatott. Amelynek egyes tagjai kedd éjjel még úgy jöttek le a pályáról, hogy amit véghezvittek, az szinte hihetetlen, de gyorsan gyökeret vert mindenkiben a meggyőződés: nem, mindez nagyon is hihető. És talán folytatható.