Montenegró Európa tetején: a balkáni eltökéltség diadala

Kindl Gabriella Győrből Montenegróba elszármazott kézilabdázót vasárnap kétszeres öröm érte, vele kutattuk a hatszázezres délszláv ország kézi-Eb-aranyának titkát.

Ballai Attila
2012. 12. 17. 12:07
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Pontosan tudod, Magyarországnak mennyit jelent egy-egy sportsiker; ezzel összevetve hogyan fogadta Montenegró az Európa-bajnoki címet?
– Itt egészen biztosan sokkal többet ér egy ilyen győzelem, mert Montenegró nagyon kicsi, csak pár éve független ország, különösebben nagy sikerek nélkül. Miután a döntő után a televízióban bemondták, hogy a csapat hajnalban érkezik a podgoricai sportcsarnokba, az emberek már este kilenc körül gyülekezni kezdtek, és amikor éjfél után, kettőkor megjöttek a játékosok, öt-hatezren ünnepelték őket.

– Montenegró sporttörténelmének a vasárnapi a második Eb-aranya labdajátékokban, az elsőt még a vízipólósok nyerték 2008-ban, Málagában. A két diadal hatása hogyan mérhető egymáshoz?
– Podgoricán a kézilabda sokkal népszerűbb, ezért ez a győzelem is nagyobbat szólt. Meg aztán az olimpia után visszavonult Bojana Popovics, és ő olyan szintű vezéregyéniség volt, hogy az emberek azt hitték, nélküle jóval gyengébb lesz a csapat. Arra viszont senki sem számított, hogy Milena Knezevics ilyen fiatalon pótolhatja. Meg arra sem, hogy ezzel a rövid kispaddal sikerül végigjátszani az Eb-t.

 

– A merítési lehetőség egyébként is nagyon szűk, hisz az ország össznépessége 670 ezer fő.
– Igen, Oroszországnak több igazolt kézilabdázója van, mint ahány lakosa Montenegrónak.

– Emellett a montenegrói első osztály női kézilabdában hét, a második liga pedig hat csapatot számlál, és a Buducsnoszt Podgorica első alakulata nem is indul a bajnokságban, csak a második, a „fakó”.
– Így van, pontosabban csak április környékén, a rájátszásba kapcsolódik be az első keret, de akkor is mindenkit 15-20 góllal ver. Addig ott a Bajnokok Ligája, az Adria Liga, a gyengébb hazai ellenfelekkel szemben legalább nem sérül meg senki.

– Mindezért adódik a kérdés: miként lehet ilyen vékony jégen korcsolyázva ilyen szintű válogatottat kiállítani?
– Négy éve élek Montenegróban, azóta szisztematikusan építik ezt a csapatot. A játékosok megszerezték a szükséges nemzetközi rutint, egymás gondolatát is ismerik, a sportágnak pedig olyan gazdagok a hagyományai, hogy a képzéssel, a gyökerekkel minden rendben van. Más kérdés, hogy a gazdasági válság itt is érezteti a hatását, egyre kevesebb pénz jut a sportra is, ugyanakkor az élsport olyan kiugrási lehetőséget kínál, amit más terület nem.

– A montenegrói játékosok, élükön a győri jobbszélsővel, Jovanka Radicseviccsel az őrület határán küzdötték végig a döntőt. Ha csak a képességek számítanának, és minden együttes „halvérű” kézilabdát játszana, akkor is hasonló lehetne a végeredmény?
– Biztosan nem. A döntő alatt folyamatosan rázott a hideg, úgy harcolt a csapat. A balkáni emberekre egyébként is jellemző ez az eltökéltség. Enélkül szerintem esélye sem lett volna a válogatottnak arra, hogy Európa-bajnok legyen, de így még a szerencse is mellé szegődött.

– Azért azt se feledjük, hogy Magyarország bronzérmesként zárta az Eb-t; a mi csapatunk harmadik helye mennyire érintett meg?
– Nagyon. Már csak azért is, mert a horvát és egyéb regionális tévék minden meccsét közvetítették. Ráfért már egy dobogós helyezés a sportágra, így remélem, ott is, itt is mindenkinek boldog lesz a karácsonya.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.