Ördögi végjáték a belgrádi pokolban

Női kézilabda-válogatottunk, amely másfél éve nyomtalanul eltűnt a sportág világtérképéről, érmet visz haza karácsonyra a szerbiai Európa-bajnokságról.

Az első félidő viszont azt ígérte, lesznek itt még győzteseink is. Bár a vendéglátók 9-6-ra megugrottak, tompának tűntek. 10-10-nél egyenlített, 12-11-re fordított, félidőben 21-19-re vezetett együttesünk. Tomori, Rédei-Soós és Vincze üzemszerűen termelte a gólokat, miközben magyar oldalon három, átellenben egyetlen védést jegyezhettünk fel 30 perc alatt.

A sportoló egyik legfőbb erénye, a szerencse átmenetileg cserbenhagyta Görbiczéket, de így is szinte végig őrizték egy-, két-, olykor háromgólos előnyüket. Szekeres, aki ezen az Eb-n csak vízummal lépett át a másik térfélre, betörésből két gólt vágott, a vetélytárs kapusainak tevékenysége a hajráig amúgy is arra korlátozódott, hogy kidobják középkezdéshez a labdát. Nálunk is már-már a csodavárás jegyében zajlott a Kiss Éva, Her oda-vissza csere, a tetőfokára hágott az őrület, amikor a ,,plávik” 33-33-mal kicsikarták a hosszabbítás lehetőségét.

Karl Erik Böhn dermedten állta végig az újabb szünetet, másodedzője, Siti Beáta igyekezett erőt, lelket önteni a társulatba. Tökéletes sikerrel tette. Az első extra öt perc után még a szerbek álltak nyerésre 37-36-tal, ám a másodikban 5-1-re taroltak a magyarok!

Ördögi végjáték volt ez a belgrádi pokolban, és 41-38-as diadallal meghozta az 1998 és 2004 utáni harmadik magyar Eb-bronzot, a 2005-ös, szentpétervári vb óta az első érmünket.

Játékosaink az önfeledt ünneplés közepette a szövetségi kapitányt is feldobálták, és hogy miért, arról így beszélt az egyetlen beállósként hatvanhárom percet pályán töltött Szamoránsky Piroska: „Le a kalappal KEB előtt, amiért így felépítette a felkészülést, és képes volt ezt kihozni a csapatból. Mindent fel kellett tennünk erre a meccsre, mert ezzel visszatértünk a világ élvonalába, mostantól mindenki újra számolhat velünk.”

A méltán a mérkőzés legjobbjának választott Tomori Zsuzsanna emberfogásos őrizete után a sikerben oroszlánrészt vállalt Rédei-Soós Viktória villámnyilatkozata már történelmi távlatból elhangzott értékelésnek is megtenné, mert így szólt: „Mentálisan erősebbek voltunk. Nagyszerű egy hónapot töltöttünk együtt, rengeteg értéket kaptunk egymástól, tudtuk, hogy ez az időszak nem zárulhat le érem nélkül.” Szekeres Klára sem érte be az ilyenkor nem ritka közhelyekkel: „A hosszabbítás előtt remegett a lábam, de csak a fáradtságtól, mert lélekben nyugodt voltam, mint ahogyan a többiek is. Boldog karácsonyom lesz.”

Ennél már csak az újévünk legyen boldogabb, a jövő évi, ugyancsak szerbiai vb-vel.