Csak a kirúgásban hisz az Újpest egykori fenegyereke

Pedagógia és mentális nyomásgyakorlás kell Véber Györgynek ahhoz, hogy felrázza az őszt lejtmenetben befejező mezőkövesdi csapatát.

„A szezon elején nagyon szerettek Mezőkövesden, főként amikor vezettük a bajnokságot. A vége felé azért voltak, akik a hullámvölgy miatt a pokolba kívántak már engem és a csapatot is. Ezt a megtorpanást mentális okokkal magyaráztam: zengett is néha az öltöző, máskor letargikus lett – pedagógiai tudásom minden húrján játszottam, egyedül a pénzbüntetésig nem jutottam el. Az a legvégső, kétségbeesett dolog az edzőtől, és akkor már elment a hajó – ez az én véleményem, mert sok helyütt gyakorlatban van ez is – mondta Véber György. – Léptem ennél drasztikusabbat is: a csapatkapitányt és egy meghatározó játékost azonnali szerződésbontással eltávolítottam, de sajnos ez sem hozta meg a szakmai előrendülést. Éppen ezért a téli felkészüléskor maradt a mentális szigor: az edzések minden pillanatát 120 százalékos koncentráltsággal ellenőrzöm, eddig talán túl játékospárti voltam. Életemben először távolítottam el játékost az öltözőből, s ebben Magyarországon nagyon ritkán állnak a klubvezetők az edző mögé. Ma már másfél év távlatából visszagondolva tudom, hogy nekem Pápán is egy játékos ásta meg a gödröt, amibe beleestem, belelöktek. Mezőkövesden az ellenkezője valósult meg, sőt komolyan erősíthettem is.”

Megfelelő a játékosállomány

„Tavasszal az ősz első felét szeretném visszahozni, feljutási, NB I-es álmokkal, dobogós alapcélkitűzéssel; ehhez jól sikerültek az igazolások is. Egy csapat erejét szerintem az mutatja meg igazán, hogy milyen játékosok ülnek a kispadon. Ez megint nem népszerű vélemény nálunk, mert ellentétet szokott szülni vezető és tréner között a drága cserejátékos. Furcsa, de vannak kollégák, akik kialakult csapathoz ragaszkodnak, nem szívesen igazolnak kispadra, én nagyon másként látom ezt” – jelezte a korábbi válogatott játékos.

Hozzáfűzte: „Az alapanyagot megkaptam, most már nekem kell megfőznöm belőle a jót: a másodvonalhoz nagyon erős, megfelelő játékosállomány jött össze, pedig itt nem könnyű fentről igazolni. Szerencsénk is volt, Farkas Balázs érkezése esetén talán működött az irántam érzett emberi szimpátia is.”

Elárulta azt is, hogy a nézelődést Újpesten kezdte, régi harcostárs segített az onnan eltanácsolt focisták lehetséges megszerzésében, s néhányan maguk is jelentkeztek nála. „Akit én szerettem volna első körben, gyakorlatilag nemhogy elutasított, hanem olyan laza hangvételben beszélt önmagáról és leendő csapatairól, hogy innentől ha térden állva könyörögne, akkor sem vinném magammal. Néhány mai fiatal focista nem képes a helyére tenni magát.”