„A szezon elején nagyon szerettek Mezőkövesden, főként amikor vezettük a bajnokságot. A vége felé azért voltak, akik a hullámvölgy miatt a pokolba kívántak már engem és a csapatot is. Ezt a megtorpanást mentális okokkal magyaráztam: zengett is néha az öltöző, máskor letargikus lett – pedagógiai tudásom minden húrján játszottam, egyedül a pénzbüntetésig nem jutottam el. Az a legvégső, kétségbeesett dolog az edzőtől, és akkor már elment a hajó – ez az én véleményem, mert sok helyütt gyakorlatban van ez is – mondta Véber György. – Léptem ennél drasztikusabbat is: a csapatkapitányt és egy meghatározó játékost azonnali szerződésbontással eltávolítottam, de sajnos ez sem hozta meg a szakmai előrendülést. Éppen ezért a téli felkészüléskor maradt a mentális szigor: az edzések minden pillanatát 120 százalékos koncentráltsággal ellenőrzöm, eddig talán túl játékospárti voltam. Életemben először távolítottam el játékost az öltözőből, s ebben Magyarországon nagyon ritkán állnak a klubvezetők az edző mögé. Ma már másfél év távlatából visszagondolva tudom, hogy nekem Pápán is egy játékos ásta meg a gödröt, amibe beleestem, belelöktek. Mezőkövesden az ellenkezője valósult meg, sőt komolyan erősíthettem is.”
Megfelelő a játékosállomány
„Tavasszal az ősz első felét szeretném visszahozni, feljutási, NB I-es álmokkal, dobogós alapcélkitűzéssel; ehhez jól sikerültek az igazolások is. Egy csapat erejét szerintem az mutatja meg igazán, hogy milyen játékosok ülnek a kispadon. Ez megint nem népszerű vélemény nálunk, mert ellentétet szokott szülni vezető és tréner között a drága cserejátékos. Furcsa, de vannak kollégák, akik kialakult csapathoz ragaszkodnak, nem szívesen igazolnak kispadra, én nagyon másként látom ezt” – jelezte a korábbi válogatott játékos.
Hozzáfűzte: „Az alapanyagot megkaptam, most már nekem kell megfőznöm belőle a jót: a másodvonalhoz nagyon erős, megfelelő játékosállomány jött össze, pedig itt nem könnyű fentről igazolni. Szerencsénk is volt, Farkas Balázs érkezése esetén talán működött az irántam érzett emberi szimpátia is.”
