Aranyérmes a férfi-párbajtőrcsapat

Aranyérmet nyert az Imre Géza, Boczkó Gábor, Rédli András, Szényi Péter összetételű magyar férfi-párbajtőrcsapat vasárnap a budapesti vívó-világbajnokságon.

A magyar együttes a hiányos 64-es táblán a második fordulóban kapcsolódott be a vasárnapi küzdelmekbe, s az argentinokkal szembeni ráhangolódást követően a kazahokat is magabiztosan győzte le. A negyeddöntőben, a venezuelaiak elleni mérkőzésen már komolyan oda kellett figyelni, akárcsak az elődöntőben, ahonnan a lengyeleken keresztül vezetett az út a döntőbe. Az aranyérmet az ukránok taktikus, 42–38-as legyőzésével szerezték meg a mieink.

A finálé a Syma csarnok mintegy háromezer fős közönsége előtt úgy kezdődött, hogy Rédli és Bogdan Nyikisin nem bocsátkozott vívásba, ezért a mérkőzésvezető passzivitás miatt máris kérte a második párt a pástra. Boczkó kezdeményezőként lépett fel, ezzel együtt ő kapta az első tust Vitalij Medvegyevtől, de aztán sorozatban adott hármat. Később kiderült, hogy Medvegyev az ukrán csapat gyenge pontja, egyetlen asszóját sem nyerte meg.

Imre a harmadik párharcban egy tussal kikapott Anatolij Herejtől, aztán három olyan asszó következett, amelyben nem nőtt és nem is csökkent az egytusos különbség. A harmadik kör 16–15-ös magyar vezetésről indult. Imre Medvegyevvel szemben hirtelen ritmust váltott, az addigi óvatos, tapogatózó vívást akciódús küzdelem váltotta fel. Három, négy, majd öt találatra nőtt a magyar előny. Rédli 28–23-nál lépett pástra, és 32–27-tel jött le a Herejjel vívott asszója után.

A mérkőzést az elődöntőben combsérülést szenvedett Boczkó és Nyikisin küzdelme zárta le. Az ukrán aktív volt, igyekezett a pást végbe szorítani ellenfelét, több akciója eredményes volt, így feljött 34-32-re. Ekkor azonban Boczkó is többször egylámpás tust adott, a vége felé pedig nagy rohanássá vált az asszó. Nyikisin 42-38-as állásnál, hat másodperccel a vége előtt látta be, hogy erőfeszítése hiábavaló, s jelezte, számára véget ért az asszó. Ezzel eldőlt, hogy 12 év elteltével ismét világbajnok a magyar válogatott.

Nagy ünneplés kezdődött a csarnokban, zúgott a „Szép volt, fiúk!”, miközben a főszereplők alig hitték el, hogy végre összejött. A jelenlegi csapat 2009 óta minden világversenyről éremmel tért haza, de arany mostanáig nem volt közöttük.

Ez volt a hetedik magyar vb-arany a férfi-párbajtőrözők csapatversenyében. Korábban 1959-ben, 1970-ben, 1971-ben, 1978-ban, 1998-ban és 2001-ben állhatott a dobogó tetejére a magyar együttes. Utóbbi kettőnek már tagja volt Imre Géza, aki a győzelemért a két előző alkalommal és most is sokat tett. A budapesti vb-n korábban a kardozó Szilágyi Áron és a párbajtőröző Szász Emese szerzett érmet, mégpedig bronzot a magyar vívók közül.

„1991-ben, amikor a budapesti vb-n önkéntesként segédkeztem, reménykedtem abban, egyszer én is átélhetem, hogy hazai közönség előtt világbajnok lehetek. Akkor azért nem nagyon hittem, hogy sikerül – mondta Imre. – Tizenkét év elteltével lettem ismét világbajnok. Ennek a mostaninak az értékét növeli, hogy hazai közönség előtt jött össze.”

„Nyugodt voltam, fájdalmat sem éreztem vívás közben, mert a profi orvosok rendbe hozták a lábamat – jelentette ki Boczkó. – Világbajnokságokon eddig két ezüst- és két bronzérmet szereztem, nagyon vágytam az aranyra. Külön öröm, hogy ezt hazai közönség előtt sikerült megnyernem.” Boczkó emlékeztetett rá, az egyéni verseny után nagyon el volt keseredve, mert akkor nem jött össze az éremszerzés, de erőt adott neki Gyurta Dániel és a vízilabdacsapat világbajnoki sikere.

„Az volt a taktikánk, hogy szerezzünk vezetést, kíméljük a sérült Boczkót, hogy a végén ne neki kellejen mennie az eredmény után – összegzett Rédli. – Két olyan rutinos versenyző mellett, mint Géza és Boczek, élvezet vívni. Lázba hozott a közönség. Végig a mi akaratunk érvényesült. Jó idényt zártam, remélem, a lendület kitart a riói olimpiáig. Motivált és szenvedélyes vagyok, Rióban egyéniben és csapatban is olimpiai bajnok akarok lenni.”

„Nagyon szerettem volna ma én is vívni. Ez a nap elején adatott meg nekem – nyilatkozott Szényi. – A legfiatalabb vagyok a csapatban, még be kell érnem, van rá időm. Boczkó sérülése után állandó készenlétben kellett állnom, ha bármi történik, bevetésre kész legyek.”