Öcsi akkor éppen Bordigherában lakott, pár kilométerre a francia határtól, és bár több nagy klub is kokettált a FIFA által két évre eltiltott balösszekötővel, sőt, az Internazionaléval előszerződése is volt, az egyre jobban gömbölyödő pocak s a lassan másfél éves kihagyás végül elriasztotta az olasz klubokat, miként a szintén érdeklődő Manchester Unitedet is. A Vörös Ördögök még nem tértek magukhoz a pár hónappal korábban elszenvedett müncheni sokkból, a repülőgép-katasztrófából, amelyben odaveszett a csapat színe-virága. Csakhogy Puskás – akkor még – nem beszélt angolul, s a szigorú szigetországi futballtörvények sem tették lehetővé a leigazolását.
A háttérben azonban gőzerővel dolgozott Östreicher Emil, a Honvéd korábbi szakosztályvezetője, az 1956-1957-es dél-amerikai túra szervezője, vezetője, pénztárosa, aki akkor már – de facto – a Real Madrid menedzsere volt. „Don Emilio” kitartóan rágta Santiago Bernabéu klubelnök fülét, hogy szerződtesse le Puskást, nem fogja megbánni.
José Samitier, a Real Madrid technikai titkára – korábbi Barcelona-legenda – hevesen ellenezte Puskás leigazolását, s ezzel nem volt egyedül, hiszen Luís Antonio Carniglia, a Madrid akkori edzője sem szimpatizált Öcsivel. (Carniglia ellenszenvének a múlt ködébe vesző gyökerei voltak. 1947-ben a Ferencváros Mexikóban túrázott, és Opata Zoltán edző a vendégszereplésre kölcsönjátékosokat is vitt magával, jelesül a húszéves Puskást és Mészáros Józsefet – „Dodót” – a Kispestből, valamint Szusza Ferencet az Újpestből. A Fradi azon a túrán történelmi belső hármassal – Szusza, Sárosi dr., Puskás – rohamozta a mexikói ellenfelek, többek között a guadalajarai Atlas kapuját. Azét az Atlasét, amelyben 1946 és 1951 között Carniglia is játszott, s bizony a július 31-i, 2:2-es Atlas–Fradi meccsen Öcsi jó néhányszor megbolondította az öregedő Carnigliát. És tizenegy évvel később, a nehezen felejtő argentin úgy érezte, most vissza lehet adni a kölcsönt.
Östreicher szívós „aknamunkája” azonban célba ért. Augusztus elején Öcsi telefonhívást kapott a Honvéd egykori szakosztályvezetőjétől, a Real Madrid aktuális klubtitkárától, hogy érkezik a repülőjegy, Bernabéu várja Madridban.
A szerződést augusztus 11-én írták alá. Bernabéu – aki vérbeli francoista volt, 1938-ban 43 évesen önkéntesként beállt a falangisták hadseregébe, s harcolt az anarchokommunista ellenséggel – és Öcsi párbeszéde sajátságos volt. Az elnök spanyolul, Puskás magyarul mondta a magáét, de jelbeszéddel tökéletesen megértették egymást. Puskás elmutogatta, hogy záros határidőn belül megszabadul jókora pocakjától, Bernabéu ezt tudomásul vette, s aláírták a négy évre szóló szerződést. Bernabéu négy évre előre kifizette az összességében 100 ezer dolláros aláíráspénzt – ahogy olvashatjuk Szöllősi György kiváló Puskás-monográfiájában –, mai szemmel nézve hihetetlen bizalom jele volt ez a történelmi gesztus.
Ch. Gáll András
A teljes cikket keresse a Magyar Nemzet hétfői számában!
