Aki világversenyen bármely sportágban az élmezőnyt célozza meg, szinte biztosan doppingol. A feltételezés egy laikus szájából elfogadható, tiszteletben tartandó a véleményszabadságot, de valószínűleg nem fedi a valóságot. Ezt cáfolja, hogy a kölni és a moszkvai laborokban néhány napja egy, a korábbiaktól eltérő eljárással újra bevizsgáltak leadott mintákat, és több száz esetben sztanozolol és turinabol szteroidok nyomaira bukkantak. A tiltott ajzószerekkel lebukott sportolók száma, illetve a mintavételeket és labormunkát elvégző Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) korábbi elnökének szavai viszont ellentmondanak annak, hogy tömegek doppingolnának.
Miközben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság minden eddiginél több – 2453 – ellenőrzést ígér a februári szocsi olimpiára, komoly pofont kapott az orosz ellenőrcsapat. A moszkvai laborba, mely a felelős egészségügyi szerve a téli játékoknak, ultimátumot küldtek. Ha december 1-jéig nem tud javítani a működésén, megfelelve az előírásoknak, felfüggesztik az engedélyét. Na, de hol fogják vizsgálni az indulók mintáit, ha nem Oroszország egyetlen hivatalos WADA-intézményében?
David Howman 2011-ben kijelentette, „csak” minden tizedik nemzetközi szintű sportoló használ doppingszert, nemzetközi viszonylatban pedig a csalók egy-két százalékát sikerül csupán lekapcsolni. Nyilatkozata óta eltelt két év, és rendeztek egy olimpiát is, így érdemes némiképp frissíteni a tiltott módszerekkel kapcsolatos állításait.
A hazai doppingellenes harc bázisának számító MACS (Magyar Antidopping Csoport) vezetője Howmannál óvatosabban fogalmaz, és inkább kerüli a „számháborút”. Tiszeker Ágnes jelzi, ha igaz, amit az exelnök mond, akkor az azt jelentené, hogy több mint ezer londoni olimpikon élt tiltott ajzószerrel.
Mielőtt bárki komolyan elgondolkodna ezen az elkeserítőnek tűnő feltevésen, nem árt tudni, hogy alig egy tucat olimpikon bukott le összesen, egy részük ráadásul már a láng meggyújtása előtt.
A magyarországi doppinghelyzet semmivel sem tűnik borúsabbnak, mint a határainkon túli. Sportolóink az internet segítségével ugyanazokhoz az ajzószerekhez juthatnak hozzá, mint külföldi társaik. A pénz persze nagy úr, a Tour de France-os sztárok lebukását követően kiderült vagy inkább megerősítést nyert, hogy hatalmas hálózat – fizetett laborok, dílerek, orvosok – áll a legnagyobb csillagok mögött. Tiszeker úgy véli, idehaza erről nem beszélhetünk, maximum egy-egy segítő ügyködhet a versenyzők mellett. Hozzáteszi, az egy-két százalékos lebukási szint, amiről Howman beszélt, egy „ideális állapot lenne”, figyelembe véve a rendelkezésre álló mintavételi lehetőségeket. Amíg a FIFA több millió eurót szán kizárólag doppingellenőrzésre, és szinte naponta száll ki a klubokhoz, a WADA 33 laborral dolgozik világszerte, és előbbihez képest elenyésző összegből gazdálkodhat.
