A lényeg persze most már az, hogy az utódok minden lehetséges helyzetben védjenek. Vagy inkább helyzet se alakuljon ki. A Fradi nagyrészt ennek jegyében futballozta át a telet, hét idei találkozójából hármat-hármat megnyert és döntetlenre adott, csak a Pécstől Szekszárdon elszenvedett 3-2-es vereség rontott valamelyest az összképen.
A játékosok máris méltatják az új trénert, még azok is, akik elődjéhez, Ricard Monizhoz kötődtek. Böde Dániel a Zöld és Fehér magazinnak nyilatkozva így elemezte a két edző közti különbséget: „Moniz nagyon nagy hangsúlyt fektetett az egy az egy elleni szituációk gyakorlására, ugyanakkor Dollnál a taktika kap jóval nagyobb hangsúlyt; nemcsak személyekre, hanem az egész csapatra lebontva értem mindezt. Elég megnézni, hogy a törökországi edzőmeccseken nem kaptunk gólt, pedig nem rossz csapatok ellen játszottunk. Ha nem kapunk gólt, az azt jelenti, jó úton járunk. Bízom benne, hogy a védekezés terén jóval masszívabbak leszünk tavasszal, mint ősszel.” Ugyanezt hangsúlyozza Somália is: „Úgy érzem, a korábbiaknál sokkal stabilabbak vagyunk. A PMFC ellen ugyan több gólt is kaptunk, de azt megelőzően az ellenfelek alig tudták bevenni a kapunkat. Remélem, hogy a tavasszal minél több győzelmet aratunk, és kvalifikálni tudjuk magunkat egy európai kupasorozatba.”
Doll ennek érdekében természetesen nemcsak a védekezést javítaná. Vérbeli némethez híven egyszerűséget, higgadtságot és keménységet vár el, a külsővel, bokából indított átadásokat irtja, azt vallja, belsővel kell passzolni, az a biztos. Logikailag kikezdhetetlen, mint ahogyan másik alaptézise is: ha kilencven percen át hajtasz, van esélyed rá, hogy a kilencvenegyedik vagy a kilencvenkettedik percben megnyerd a meccset.
Ezt tétmérkőzésen először szombat 14 órától Szombathelyen, a Haladás elleni Ligakupa-nyolcaddöntő első felvonásán lehet bizonyítani. Bár ez így nem hangzik eléggé németesen: szóval nem lehet, hanem kell.
