Thomas Dollnak, az NDK-ból elszármazott német válogatott futballistának, majd a Hamburg és a Dortmund edzőjének jelenlegi állomáshelyén, a Ferencvárosnál is komoly szava van. Ráadásul nem a levegőbe beszél. Amikor januári szerződtetésekor megtudta, hogy az egyik brazil légiós, Gerson nem érkezett vissza időben a karácsonyi szabadságáról, megüzente neki: most már ne is jöjjön. Az igazoltan távol lévő, kissé öntörvényű klasszist, Leonardót pedig sajátos módon tagolta be az általa elképzelt hierarchiába. Megkérdezte tőle, tudja-e, ki a legjobb játékos a csapatban, majd magára mutatva kijelentette: én. Sőt mi több, ennek a beleki edzőtáborban nemegyszer bizonyságát is adta.
Elsősorban persze edzőként várnak tőle eredményeket, így már székfoglalójában felvázolta a sürgősen elvégzendő feladatokat: „A Ferencváros nagy presztízsű csapat, tele érzelmekkel, ezt már tapasztaltam, ezért a jelenlegi ötödik helyezés elfogadhatatlan. A hátralévő 13 bajnoki mérkőzésen 39 pontot lehet szerezni, hármat mindjárt következő ellenfelünkkel szemben, amely éppen három ponttal áll előttünk. Minél gyorsabban olyan pozícióba kell kerülnünk, amely nemzetközi kupaszereplést ér, ennek érdekében keményen fogok követelni a játékosoktól. Nyilvánvaló, hogy az eddig kapott 26 gól nagyon sok, az pedig megengedhetetlen, hogy ezek közül 11 rögzített játékhelyzetből esett.”
Bizonyára nem véletlen, hogy a Fradi három beleki felkészülési mérkőzésén egyetlen gólt sem kapott. Ebben része lehet Doll segítőjének, Ralf Zumdicknak, az egykori megbízható Bundesliga-kapusnak is. A kiváló elemző hírében álló asszisztens gyakorlatilag teljes pályafutását a Bochum hálója előtt töltötte, legnagyobb sikere a német kupadöntőbe jutás volt, még 1988-ban. E derbire mi, magyarok is szívesen emlékezünk, hiszen a finálét az Eintracht Frankfurt nyerte 1-0-ra, Détári Lajos 81. percben lőtt parádés szabadrúgásgóljával. Amikor Döme hírül vette, hogy Zumdick a Fradiba tart, állítólag meg is üzente neki: ne bánkódjon, akárhogyan is nyújtózott volna, azt a labdát úgysem éri el soha.
A lényeg persze most már az, hogy az utódok minden lehetséges helyzetben védjenek. Vagy inkább helyzet se alakuljon ki. A Fradi nagyrészt ennek jegyében futballozta át a telet, hét idei találkozójából hármat-hármat megnyert és döntetlenre adott, csak a Pécstől Szekszárdon elszenvedett 3-2-es vereség rontott valamelyest az összképen.
A játékosok máris méltatják az új trénert, még azok is, akik elődjéhez, Ricard Monizhoz kötődtek. Böde Dániel a Zöld és Fehér magazinnak nyilatkozva így elemezte a két edző közti különbséget: „Moniz nagyon nagy hangsúlyt fektetett az egy az egy elleni szituációk gyakorlására, ugyanakkor Dollnál a taktika kap jóval nagyobb hangsúlyt; nemcsak személyekre, hanem az egész csapatra lebontva értem mindezt. Elég megnézni, hogy a törökországi edzőmeccseken nem kaptunk gólt, pedig nem rossz csapatok ellen játszottunk. Ha nem kapunk gólt, az azt jelenti, jó úton járunk. Bízom benne, hogy a védekezés terén jóval masszívabbak leszünk tavasszal, mint ősszel.” Ugyanezt hangsúlyozza Somália is: „Úgy érzem, a korábbiaknál sokkal stabilabbak vagyunk. A PMFC ellen ugyan több gólt is kaptunk, de azt megelőzően az ellenfelek alig tudták bevenni a kapunkat. Remélem, hogy a tavasszal minél több győzelmet aratunk, és kvalifikálni tudjuk magunkat egy európai kupasorozatba.”
Doll ennek érdekében természetesen nemcsak a védekezést javítaná. Vérbeli némethez híven egyszerűséget, higgadtságot és keménységet vár el, a külsővel, bokából indított átadásokat irtja, azt vallja, belsővel kell passzolni, az a biztos. Logikailag kikezdhetetlen, mint ahogyan másik alaptézise is: ha kilencven percen át hajtasz, van esélyed rá, hogy a kilencvenegyedik vagy a kilencvenkettedik percben megnyerd a meccset.
Ezt tétmérkőzésen először szombat 14 órától Szombathelyen, a Haladás elleni Ligakupa-nyolcaddöntő első felvonásán lehet bizonyítani. Bár ez így nem hangzik eléggé németesen: szóval nem lehet, hanem kell.
