A vegyes váltó a tizenegy számból álló olimpiai biatlonválaszték legfiatalabbja: először két hölgy versenyez 6-6 kilométert, majd két úr zárja a stafétát, 7,5-7,5 kilométeres etappal, s közben a staféta mind a négy tagja kétszer-kétszer áll be a lőállásba.
A vegyes váltóban a norvégoknak nem akadt riválisuk, 32,6 másodperccel utasították maguk mögé a második cseheket. Nem elég, hogy gyorsan siklottak, a puskával sem álltak hadilábon, az összesen negyven lövésből kettőt (!) rontottak el, míg a többiek minimum hat-hét lövőhibával fejezték be a küzdelmet.
A norvég staféta befutóembere nem az eddig hétszeres olimpiai bajnok Ole Einar Bjorndalen volt, ő harmadik emberként járult hozzá a sikerhez, a negyedik Svendsen volt. A győzelemnek rengeteg járulékos haszna volt, soroljuk gyorsan.
Először is ez volt a „biatlonkirály” második aranya Szocsiban. Összesítésben a nyolcadik, ezzel befogta az örökranglista éllovasát, honfitársát, Bjorn Daehlie-t. Ez még mind semmi, érmei számában le is hagyta, neki már tizenhárom van, Daehlie-nek csak tizenkettő.
És Norvégia ezzel a sikerrel megelőzte Németországot a szocsi éremtabellán!
Minden túlzás nélkül: ami a nyári olimpiákon Michael Phelps, az a téli játékokon Bjorndalen.
Ki emlékszik már arra, hogy a negyven éves drammeni (hej, de ismerős ez a város a Jo Nesbo-krimikből!) úr, aki az észak-olaszországi Dobbiacóban él, pontosan húsz évvel ezelőtt Lillehammerben kezdte meg olimpiai szereplését, egy szerény hatodik helyezéssel a norvég férfi váltóval. (Akkor még nem volt vegyes staféta...) Legnagyobb sikeréit a 2002-es Salt Lake City-beli játékokon érte el, ahol mind a négy férfi biatlonszámot megnyerte.
Bjorndalennek meglehet a kilencedik aranyérme is szombaton, amikor a férfiváltót rendezik.
Biatlon, vegyesváltó.
1. Norvégia (Berger, Eckhoff, Bjorndalen, Svendsen) 1:09.17.0 óra
2. Csehország 32.6 mp hátrány
3. Olaszország 58.2 mp h.
