Az ETO címvédőként, Andrea Lekic és Jovanka Radicevic nélkül, de a balkezes montenegrói bombázóval, Katarina Bulatovictyal megerősödve vágott neki a 2013–14-es BL-szezonnak. No meg persze szárnyaló reményekkel. Amikor a rajt előtt felvetettük Görbicz Anitának, a jelen szituációra ugye szerinte sem érvényes a „könnyebb megszerezni, mint megvédeni” alapigazsága, a klasszis irányító így felelt: „Remélem, nem igaz, az én esetemre legalábbis nem, mert nekem nagyon nehéz volt megszerezni pályafutásom első BL-serlegét.” Görbicz természetesen a korábbi, elvetélt próbálkozásokra célzott, mert az ETO tavaly tizenkét győzelemmel száguldott végig a főtáblán. Idén azonban a középdöntő első felvonásán, múlt szombaton csupán 23-23-as döntetlenre ment hazai pályán a Buducnost Podgoricával. Mivel néhány órával később a Larvik hatgólos veréssel távozott Ljubljanából, a pénteki Larvik–Győr összecsapáson mindkét egylet győzelmi kényszerben lép pályára.
Ambros Martín, a magyarok trénere ettől persze nem dől a kardjába, a Buducnost elleni döntetlenre visszautalva kijelentette: „Én úgy értelmezem, hogy ezen a meccsen szereztünk egy pontot. Elégedett vagyok a csapattal, mert bár messze a saját szintünk alatt játszottunk, és nem hoztuk ki magunkból, ami bennünk van, otthon tartottunk egy pontot. Természetesen keményen dolgozunk a hibák kijavításán; főleg a technikai hibákat tudtuk volna elkerülni. Ezek adódhattak az idegességből is, hiszen az első idei BL-meccset játszottuk, az új otthonunkban. Nem aggódom a folytatás tekintetében. A tavalyi évünk fantasztikusan sikeredett, de idén ez már semmit nem számít. A verseny minden évben újrakezdődik, változnak az ellenfelek, minden meccs más, és nekünk mindig csak a következőre szabad koncentrálnunk.”
Görbicz Anita a tettek előtt már szóban is ezt az utasítás követte: „A Larvikra mindig mindenhol nagyon oda kell figyelni. Igaz, hogy kikapott a Ljubljanától a múlt hét végén, de az a csapat, amely az utolsó pillanatig harcol. A játékstílusa évek óta hasonló, tudjuk, mire kell odafigyelnünk, és igyekszünk majd megakadályozni, hogy a saját játékát játssza, ahogy a Ljubljana tette.”
A Larviknak ráadásul nemcsak a stílusa, a kerete is szinte változatlan, a névsor továbbra is tiszteletet parancsol: a két „kapusmatuzsálem”, az 1968-as születésű Rantala és a ’73-as Leganger mellett Mork, Blanco, Breivang, Sulland, Riegelhuth, no meg két Hammerseng-Edin várja az ETO-t. Nem tévedés, Gro Hammerseng és Anja Edin ugyanis civilben párt alkot, és a jelek szerint fontosnak tartották, hogy ezt „keresztelővel” is mutassák.
Mi persze bízunk benne, hogy mondjuk egy Görbicz és egy Amorim több két Hammerseng-Edinnél.
