Görbiczék csak a szokásos első meccsüket játszották

A győri kézilabdás lányok is emberek, így ők is tudnak pontot veszíteni. Bár ezúttal inkább szereztek.

A címvédő Győri Audi ETO tavaly mind a tizenkét csoportmérkőzését megnyerte a női kézilabda Bajnokok Ligája főtábláján, és az első körben idén is hat siket aratott. A másodikban, a legjobb nyolc között azonban szombaton 23-23-as döntetlennel nyitott a Buducnost Podgorica ellenében. Régi, megszokott otthona átépítése miatt az ETO új helyszínre, az Egyetemi Csarnokba kényszerült, ahol azonban középiskolás fokon kezdett a 2012-es és a 2013-as BL-győztes csatájában. Klasszisára mégis jellemző, hogy a hajrára így is összekapta magát, és döntetlenre mentette a kézitusát. Igen, ne tévedjünk, így történt, ez nem pontvesztés volt, hanem pontszerzés. Ezt a véleményt erősítette az is, hogy a meccs lefújása pillanatában az ellenfél remeklő – a győri Lundét ezúttal jóval felülmúló – kapusa, Woltering dühében földhöz vágta a labdát.

Társai számos alkalommal ezt tették a hazaiak beállósával, Lökével is, aki ugyancsak minden megengedhető és több megengedhetetlen eszközt bevetett, az orosz játékvezető hölgyek teljes zavarodottságára. Akik ugyan szépek voltak, de okosak semmiképpen sem, ez a derbi meghaladta a felkészültségüket. Győri részről a december óta világbajnok brazil átlövő, Amorim ért fel a montenegróiak szintjére, míg a másik gólzsák, Bulatovics nem igazán vette fel a harci sebességet. A társak is olyanok voltak, mint a világcsúcstartó tízezres futó, aki tudja, hogy nem féltávnál kell és lehet megnyerni a versenyt. A szünetbeli 13-9-es, majd 18-15-ös hátrányból így is fordítottak, ám az amazonként küzdő, de józan eszüket is megőrző podgoricaiak ezen az estén mindenképpen pontot érdemeltek, és a sors igazságot is szolgáltatott nekik.

Az ETO sztárjai ezt sportszerűen el is ismerték. Görbicz Anita például kijelentette: „A szokásos első meccsünket játszottuk, de nincs tragédia. Szerintem még sok tartalék maradt bennünk, legalábbis ezt remélem, az ellenfél viszont mindent kiadott magából. Mi még leszünk ennél jobbak is, ők viszont talán már nem.”

Kovacsics Anikó hasonló felütéssel mondta: „A meccs előtt nem egyeztem volna ki döntetlennel, így, utólag viszont igen, a játék képe alapján inkább nyertünk egy pontot, mint veszítettünk.”

Heidi Lökét arról kérdeztük, az elfogadható, normális határon belül maradt-e a vele szembeni védekezés, vagy átlépte azt, mire így felelt: „A határokat a játékvezetők jelölik ki, így azzal nincs értelme foglalkozni, hogyan bíráskodnak, hanem el kell menni addig, amíg engedik. A Buducnost ezt tette. Rajtam folyamatosan ketten lógtak, de ezt tudtuk, erre számítottunk. Inkább az volt a baj, hogy ezáltal valahol emberelőnybe kellett volna kerülnünk, de azt nem igazán tudtuk kihasználni.”

Ambos Martín vezetőedző szerint azért nem, mert hullámzott a hazaiak teljesítménye, majd még ehhez hozzátette: „Nem hoztunk csúcsformát, de a Final Four még messze van.”

A hivatalos műsorközlő búcsúzóul a piros riasztás, illetve az ónos eső veszélyeire hívta fel a figyelmet, e 23-23 is azt bizonyította, hogy mindenkit érhet baleset. Bár személyi sérülés szerencsére nem történt.

A II. középdöntő csoport másik összecsapásán a 2011-es BL-győztes norvég Larvik simán, 24-18-ra kikapott az évezred elején kétszer is BL-t nyert Krim Ljubljana otthonában. Hiába, őrült erős ez a négyes; aki számít, benne van.