Agyas ezúttal a pécsi könyvkereskedőből lett futballtulajdonos, Matyi Dezső miatt került izgalmi állapotba, és már mondta is:
– Na, helló! Te, úgy elmennék egy pécsi kocsmába! Haggyá már, dehogy tiltottak ki a parasztelosztóból [a csehó közeléből indulnak a buszok a perifériára, innen a „becenév” – a szerk.], majd pont engem, mi? Itt én vagyok a hét műtárgya, csak ülök, és nem győzök csodálkozni, milyen nagy a Jóisten állatkertje, és milyen alacsony a kerítés. Még a Matyi Dezső is át tudott ugrani rajta. Vagyis a Matyika Dezsőke, mi csak így hívjuk, mert ennyit hisztizni én még gyereket is csak U8-ba’ hallottam. Te, ha ez a fazon úgy árult könyvet is, ahogy a pécsi focicsapatot, akkor összesen annyit adott el, amennyit a Totti megvett. Nem hallottad a dumát, hogy kigyulladt Totti könyvtára, és mind a két könyve elégett? Na, mindegy is, nem tudom, ismered-e a Dokit, teljesen ruppótlan, és állandóan szakért, minden volt már, talán még csak mélytengeri búvár nem, de azért vannak tiszta pillanatai. Az előbb is azt mondta a Matyikáról, hogy a könyvvel k*rva könnyű, „stócban” tarthatod a polcon vagy a raktárban, semmiér’ nem ugat vissza, nem kér pénzt kajára, nem kell edzőtáborba vinni. Viszont elég jól meg lehet gazdagodni rajta, mert a hülye író puszira megírta, a nyomda kinyomta, a kiadó kiadta, az emberek meg inkább fröccsre költik a kevés pénzüket, ezért a kereskedő azt mondja a kiadónak: figyelj, elviszem az összes könyvedet, add ide előre mindet ötven márkakupakért, örülj, hogy nem áll itt, majd fizetek, amennyit lehet, ha el tudtam adni. De a focicsapat más. A Matyika ezt meg nem tudta. Csak nézett ki egyhatvan magasból, abból a kicsi, szemüveges, oldalra fésült fejéből. Egyszer az NB II-ben simán vezető csapat edzőjét, a Kampót [Kiss László – a szerk.] rúgta ki tavasszal, biztos azér’, mert nem jutott fel már februárban az NB I-be, pedig ő azt szerette volna, most meg a bajnokság közepén lelép, otthagyja az NB I-ben hetedik csapatát, és elkezd sírni. Hogy a Csányi az MLSZ-ből meg a többi csúnya pécsi bácsi nem segített szegény kicsi Matyikának, hanem el akarják venni a játékait. De ő nem adja, kitalálja, hogy a csapatot se, csak éppen fizetni se akar, ezért most a játékosokat is inkább szépen berakja majd a raktárba, a könyvek mellé, amíg jön valaki, és megveszi őket. Te, tisztelet annak a négy-öt kivételnek, ezek vezetik a magyar klubokat. Mi meg csodálkozunk. Ezért mennék el Pécsre, hogy meghallgassam, ki hova küldené a Matyikát. Komolyan mondom neked, százszor inkább egy ukrán maffiózó, aki egy utolsó görény, de legalább a futball szent neki, mert azt kicsi korától imádja. Lehet, hogy hajnalban még élve elássa az üzlettársát a kiserdőben, de délelőtt belép az öltözőbe, meglátja a fiúkat, és bepárásodik a szeme, boldog, a focipálya az élete egyetlen korrekt területe, ott még magát is szereti.
