Ekkor közbevágtam, jóval határozottabban, mint szoktam, és ellentmondást nem tűrően, egészen komolyan kijelentettem: ez mégiscsak sok, ne hasonlítsuk a magyar klubtulajdonosokat a maffiózókhoz. Meglepetésemre Agyas tökéletesen egyetértett velem:
– Hát én is pont ezt mondom, nem maffiózók. Ha azok lennének, dugig volnának tömve pénzzel, és két kézzel tolnák bele a futballba, nem akarnának még húzni is belőle, mint a mieink, akik fel voltak mentve tornából, és harmincévesen vették észre, hogy van ilyen sportág, akkor is azért, mert hallották, hogy ebből is elég jót lehet kaszálni. Jó, tényleg van pár kivétel, azt beszéltük, hogy a Tarsollyal még pár fröccsöt is szívesen meginnánk. A Matyikának meg addig vennénk egy kakasos nyalókát és egy kismálnát. Persze, hallottam, hogy a borüzletbe is beszállt, állítólag jók is a borai, de a bor is olyan, mint a könyv, azt is be lehet rakni a polcra meg a raktárba. Mindegy, hagyjuk. Akkor volna legalább egy hangyaf*ngnyi esélyünk, ha tíz olyan ember lenne a magyar fociban, mint a Matyika. De sajnos ezer ilyen van. Na, helló!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!