Az elődöntő sorsolásának pillanatában nyilvánvalóvá vált, hogy a Pick Szeged a lehető legkellemetlenebb ellenfelet kapta. A Füchse Berlin ugyanis semleges pályán is a legerősebbnek tűnt a riválisok között, ráadásul saját csarnokában léphetett pályára a Final Fourban. E többszörösen kedvező pozíció azonban talán kissé elandalította a házigazdákat, mert tőlük szokatlan módon takarékon kezdtek.
Az alföldiek bezzeg valósággal belerobbantak a meccsbe, rögvest megléptek 3–0-ra. Előnyüket aztán a félidő során végig őrizték, sőt a duda előtti pillanatokban büntetőből 13–9-re húztak el. Támadásban a két átlövő, Ilyés és Balogh brillírozott, a kapuban pedig Mikler az első harminc percben 44 százalékos hatékonysággal védett. Ez különösen annak fényében bravúros mutató, hogy a túloldalon 13 százalékot produkáltak a kollégák, Heinevetter például az első tíz löketből csupán egyet fogott meg, le is kellett cserélni.
Mikler azonban a fordulás után is ott folytatta, ahol abbahagyta: két védésével 50 százalékosra tornázta fel a produkcióját. Kellett is ez, mert az első nyolc perc magyar gól nélkül, tanácstalannak tűnő támadásokkal telt, de a Füchse így sem tudott egyenlíteni. A hajrára is megmaradt a háromgólos előny, amikor pedig Mikler hárította az egyébként is a végletekig elbizonytalanított orosz klasszis, Igropulo büntetőjét, már mindenki kezdte elhinni: ez bizony eldőlt.
A Pick Szeged egészen váratlan, óriási bravúrral 24–22-re megnyerte az EHF-kupa első elődöntőjét a házigazda Füchse Berlinnel szemben, és bejutott a vasárnapi döntőbe. Ahol a szombatinál nehezebb feladata nem lehet; kérdés persze, képes lesz-e a gárda két napon belül kétszer is csodát tenni.
Az viszont biztos, hogy egy sorozat már megszakadt: az elmúlt tíz esztendőben kizárólag német együttes nyerte meg az EHF-kupát, így a szegediek kétszeresen is történelmet írtak. Elsősorban persze azért, mert a klub históriája során először kerültek kontinentális kupadöntőbe.
