Ki hitte volna, már nyolc perc után 2-0-ra vezetett a Hull City! Az esélytelenebbnek tartott fél a 4. percben szerezte az első gólját. Bal oldali szöglet után Huddlestone lőtt kapásból a 16-os vonaláról, a lecsúszott lövésbe Chester tette bele a lábát, a labda irányt változtatott, Fabianski kapus dermedve nézte, amint a labda a jobb alsóba csorog. A 8. percben Quinn forgatta meg Sagnát a bal szélen, középre ívelt, Bruce fejesét még védte Fabianski, de Davies két lépésről a hálóba passzolta a kipattanót.
Sőt, akár 3-0 is lehetett volna a Hull javára. A 13. percben egy újabb szöglet után Fryatt fejelt, Gibbs a gólvonalról stukkolta ki a labdát.
Az Arsenal ezután szinte egykapuzott, s már a 17. percben szépített, Cazorla úgy 25 méterről szabadrúgásból bődületesen nagy gólt rúgott.
Ezután hosszú gólcsend következett, az Arsenal a 71. percben szépített. Szöglet után flipperezett a labda, aztán Koscielny elé vágódott, aki két méterről fél fordulatból nem hibázott. 2-2.
A 79. percben Gibbs kihagyta a „kupalabdát”, hat méterről fölé bombázott. A hajrában szorongatott az Arsenal, de gólt nem tudott szerezni. Következett a hosszabbítás.
Annak is a 109. percében Ramsey bevágta a kupagyőzelmet érő találatot. Az Arsenal 2005 után nyert ismét trófeát, Arsene Wenger megkönnyebbülten csapott a levegőbe. Valószínűleg ezzel az is eldőlt, hogy júliusban a 19. idényét is megkezdheti az Ágyúsoknál.
„Történelmet írtunk. Megmutattuk, hogyan nem szabad kezdeni egy kupadöntőt, s hogyan kell visszajönni vesztes helyzetből – kezdte értékelését Wenger. – Meggyőződésem, hogy az a mérkőzés fordulópont a csapat életében, a fiúk megtapasztalták, hogy igazán fontos helyzetben is képesek győzni. Ezt a sikert továbbiak fogják követni. Hogy velem? Mindig mondtam, hogy a jövőm nem egy meccsen múlik, s azt is, hogy szeretnék maradni.”
Arsenal – Hull City 3-2, gól: Cazorla 17., Koscielny 71., Ramsey 109. ill. Chester 4., Davies 8.
