Tavaly nyáron Szegeden is megkezdték a „spanyol fal” építését, hiszen a Győr női és a Veszprém férfiegyüttese után a Tisza partjára is ibériai edzőt szerződtettek. Nem is akárkit, Juan Carlos Pastort, aki 2005-ben világbajnoki címet nyert hazája válogatottjával. Az idei Pick azonban inkább csak részsikereknél tart, hiszen a BL-selejtezőből kipenderítette a Metalurg Szkopje, hazai fronton pedig a Veszprém a bajnoki és a kupadöntőben is simán nyert. Mentsvárnak tehát megmaradt az EHF-kupa, ahol Ancsinék a Benficán át jutottak fel a főtáblára – pedig ebben a sportágban nem veri a portugálokat Guttmann Béla átka –, ott a francia Nantes, az eperjesi Tatran és a svéd Kristianstad előtt csoportelsőként zártak, majd a negyeddöntőre visszatértek Lisszabonba, és ezúttal a Sportingot ejtették ki.
Szombat:
elődöntők:
Füchse Berlin – Pick Szeged 14.35
HCM Constanta – Montpellier AHB 17.15
Vasárnap:
bronzmérkőzés 13.00
döntő 15.35
A berlini Rókák eközben csupán 43-40-nel gyötörték át magukat a kvalifikációban a fehérorosz Breszten, a 16 között két döntetlen árán, de megőrizték veretlenségüket, a négybe kerülésért pedig játszaniuk sem kellett, ennyi kedvezmény illette őket rendezőként. Az EHF-kupa egyébként is német hitbizomány, hiszen tíz esztendeje csak a Bundesliga egyletei között vándorol a serleg, legutóbb 2003-ban engedték azt ki az országból, Barcelonába. Ha kishitűségünket tovább akarjuk táplálni, még felidézhetjük a tavalyi Szeged–Berlin ütközeteket a BL csoportkörében (29-22 és 29-24 oda), lajstromozhatjuk, hogy a berlinieket erősíti Heinevetter kapus, Igropulo, a remek orosz jobbátlövő, Denis Spoljaric, a 35 éves, igazi horvát róka – annyira az, hogy ez akár a posztja is lehetne –, Iker Romero, aki Nagy Lászlóval párhuzamos pályát futott, és éppen most zárja le, valamint további légiósok, köztük három svéd jégtömb.
Romero a kontinentális szövetség, az EHF honlapjának nyilatkozva az ellenfelet is értékelve, de igen nagy bizakodással mondta: „Nehéz dolgunk lesz a Szeged ellen, de alig várjuk már, hogy házigazdái lehessünk a négyes döntőnek. Izgatottak vagyunk, de nem idegesek, az ellenfél viszont mindenféle nyomás, teher nélkül játszhat. Nem úgy, mint mi, de pontosan ismerjük a csarnokunkban uralkodó, remek atmoszférát, és erőt fogunk meríteni belőle.” Mint ahogyan abból is, hogy a klub alig egy hónapja nyerte története első trófeáját, a német kupát.
Így nem csoda, ha az elődöntőre készülve azért fohászkodtunk, valahogy csípjék el Miklerék a román Constantát. Erre a matematika szerint 33,3 százalék esély mutatkozott, de a különféle kézilabdás sorsolásoknál mintha más törvényszerűségek is érvényesülnének, így Szeged–Berlin és Montpellier–Constanta lett a mai párosítás. Ezért aztán tökéletesen érthető, miért nem tekint előre akár csak a holnapig sem Juan Carlos Pastor, ehelyett amondó: „Mindig csak a következő meccs számít, tulajdonképpen rögtön egy döntővel kezdünk.” A tréner a Final Four rangját is méltatva így számolt be a sérült Jonas Källmant nélkülöző csapata esélyeiről: „Szerencsések vagyunk, hogy az elmúlt időszakban több kemény meccset játszhattunk Magyarországon. A Veszprémmel kétszer is összecsaptunk a bajnoki döntőben, így a játékosok kiváló formában érkezhetnek Berlinbe. Amikor végiggondoltam, hogy a négyes döntőbe jutott csapatok mind ott voltak a BL selejtezőjében a szezon előtt, mondtam is, hogy olyan, mintha egy B csoportos BL-ben indulnánk. Ez is mutatja a sorozat erejét.”
A szegediek péntek reggel keltek útra, délután már nemzetközi sajtótájékoztató, majd tréning szerepelt a programjukban. Szombaton mintegy kétszáz szurkolójuk biztatja majd őket a lelátón, otthon pedig a Kölcsey utcai No. 1 Pubban gyülekezik a tábor, a sérült Källmannal kiegészülve. A nem túl acélos játékosokat megcélzó, régi lelátói poénnal élve tehát most többen is mondhatják neki: „Legalább kiabáld, hogy hajrá, Szeged!”
