Puyol specialitása a védés volt, nem hiába kezdte kapusként, a leglehetetlenebb labdákba belevetődött, volt úgy, hogy a szíve fölött lévő Barca-címerrel hárított, ez a védése – 2002-ben a Lokomotiv Moszkva elleni BL-meccsen – bekerült a klub legendáriumába.
Bár 2016-ig szólt a szerződése, és évi ötmillió euró volt a bére, volt ereje lemondani utolsó két évéről, az asztalon hagyva tízmillió eurót. 2014. május 15-én bejelentette búcsúját.
Puyol válogatottbeli pályafutása legalább olyan sikeres volt, mint a klubbeli. A 2000-es sydney-i olimpián ott volt az ezüstérmes spanyol együttesben, a 2002-es és a 2006-os világbajnokság balsikere után a 2010-es dél-afrikai vb-n aranyérmet vehetett át. A 2004-es és a 2008-as Eb-n is játszott, utóbbin szintén diadalmaskodtak a spanyolok, a 2009-es konföderációs kupán bronzérmet szerzett. Utolsó, századik válogatott mérkőzését tavaly február 6-án Dohában játszotta, amikor Uruguayt 3-1-re legyőzték.
A csütörtöki ünnepségen a játékosok nevében Xavi – aki megörökölte tőle a kapitányi karszalagot – búcsúzott Puyoltól. „Sohasem feledhetem a nagylelkűségedet, amikor a Wembley-ben, a 2011-es BL-győzelmünk után átadtad a trófeát Abidalnak, hogy ő emelhesse a magasba...”
Lionel Messi valamennyiük érzéseit fejezte ki szavaival: „Szerencsésnek tartom magam, hogy veled egy öltözőben lehettem.”
