Megható ünnepség keretében búcsúztatta a Barcelona az aktív játéktól visszavonuló 36 éves csapatkapitányát, Carles Puyolt. Az eseményre a Nou Camp nagytermében, a klub alapítási évét viselő Auditori 1899-ben került sor, gyakorlatilag mindenki ott volt, aki számít, még a Real Madrid holdudvarába tartozó José Antonio Camacho, korábbi szövetségi kapitány és Fernando Hierro, a nagyszerű középhátvéd és fedezet, akivel „Puyi” megannyi feledhetetlen mérkőzésen játszott együtt a válogatottban.
A tősgyökeres katalán, Pobla de Segur-i születésű Puyol kapusként (!) kezdte pályafutását, de amikor 1995-ben, 17 évesen bekerült a Barcelona híres akadémiájára, a La Masiára, már a mezőnyben játszott, és nem is akárhogyan. A felnőtt csapatban 1999. október 2-án mutatkozott be Valladolidban, bajnoki mérkőzésen, a jobbhátvéd posztján, a sérült Reiziger helyére állította be Louis van Gaal, a Barca akkori edzője. Azonnal megszilárdította helyét a csapatban, s hamarosan átkerült középhátvédbe, igazi posztjára. 2004-ben a visszavonuló csapatkapitánytól, Luis Enriquétől megörökölte a piros-sárga „senyerás” karszalagot, s attól kezdve tíz éven át csak akkor engedte át barátjának, Xavinak, amikor – sajnos, meglehetősen gyakran – sérült volt.
2002-ben az UEFA „Európa legkiválóbb jobbhátvédjének” nevezte. 2006-ban emelhette magasba első Bajnokok Ligája-trófeáját, majd 2009-ben a másodikat, de még előtte, 2009. május 2-án élete talán legemlékezetesebb mérkőzését játszotta, amikor a Bernabéuban 6-2-re legyőzték a Real Madridot, többek között az ő szenzációs fejes góljával.
A 2010–2011-es idényben már sérülések gyötörték, de így is lejátszott 28 hivatalos meccset, a Manchester United ellen 3-1-re megnyert BL-döntőben hat percet töltött a pályán. 2012-ben kificamította a könyökét, majd a térdét operálták, érezni lehetett, nem bírja sokáig a pályán. Azért idén március másodikán még a Barcelona második legtöbb mérkőzésen pályára lépő játékosa lett, túlszárnyalva Migueli rekordját, az örök barát Xavi mögött. Ezen a meccset, az Almería elleni 4-1 közben rúgott is egy gólt...
Puyol specialitása a védés volt, nem hiába kezdte kapusként, a leglehetetlenebb labdákba belevetődött, volt úgy, hogy a szíve fölött lévő Barca-címerrel hárított, ez a védése – 2002-ben a Lokomotiv Moszkva elleni BL-meccsen – bekerült a klub legendáriumába.
Bár 2016-ig szólt a szerződése, és évi ötmillió euró volt a bére, volt ereje lemondani utolsó két évéről, az asztalon hagyva tízmillió eurót. 2014. május 15-én bejelentette búcsúját.
Puyol válogatottbeli pályafutása legalább olyan sikeres volt, mint a klubbeli. A 2000-es sydney-i olimpián ott volt az ezüstérmes spanyol együttesben, a 2002-es és a 2006-os világbajnokság balsikere után a 2010-es dél-afrikai vb-n aranyérmet vehetett át. A 2004-es és a 2008-as Eb-n is játszott, utóbbin szintén diadalmaskodtak a spanyolok, a 2009-es konföderációs kupán bronzérmet szerzett. Utolsó, századik válogatott mérkőzését tavaly február 6-án Dohában játszotta, amikor Uruguayt 3-1-re legyőzték.
A csütörtöki ünnepségen a játékosok nevében Xavi – aki megörökölte tőle a kapitányi karszalagot – búcsúzott Puyoltól. „Sohasem feledhetem a nagylelkűségedet, amikor a Wembley-ben, a 2011-es BL-győzelmünk után átadtad a trófeát Abidalnak, hogy ő emelhesse a magasba...”
Lionel Messi valamennyiük érzéseit fejezte ki szavaival: „Szerencsésnek tartom magam, hogy veled egy öltözőben lehettem.”
