Dicséretes gyorsaság és átláthatóság: vasárnap fejeződött be a Premier League 38 fordulós küzdelemsorozata, s már nyilvánosságra is hozták, sőt vélhetően át is utalták a kluboknak járó televíziós pénzeket. Az összegek észbontó nagyságúak, magyar fejjel felfoghatatlan, értelmezhetetlen milliárdokról van szó – mi mégis megpróbáljuk lefordítani mindezt a honi átlagszurkoló nyelvére.
A Premier League által kibrusztolt, tavaly megkötött, s a 2013–2014-es évadban életbe lépő új, három évre szóló, összességében 5,5 milliárd fontos (2000 milliárd forint, csaknem ötszöröse a 4-es metró teljes építési költségének) televíziós szerződés 40 százalékkal nagyobb összegeket jövedelmez a klubok számára, mint a korábbi, szintén nem pitiáner megállapodás. Ez idényről idényre növekvő summát hoz a konyhára, a most befejeződött szezonban durván 1,5 milliárd fontot osztottak szét, a 2014–2015-ös idény végén 1,75 milliárdot, a 2015–2016-os szezon befejezésekor pedig 2,25 milliárdot. Az alábbiakban egy táblázat mutatja a pontos összegeket.
A legtöbbet – talán ez némiképp meglepő – nem a bajnok Manchester City kapja, hanem a második helyezett Liverpool. Ennek az az oka, hogy a Liverpool meccseit közvetítették a legnagyobb számban, ezt az úgynevezett „facility fee” rovat tükrözi a táblázatban. Az alapösszeg (mintegy 21 millió font) az összes klubnak ugyanannyi, a „merit payment” a táblázaton elfoglalt helyezéssel áll arányban, a külföldi és a központi kereskedelmi bevételeket úgyszintén egyenlő arányban osztják szét. Tehát a differenciát a sugárzott meccsek száma és a helyezés okozza.
Jellemző, hogy az egy évvel korábbi összegekhez képest mintegy 40 százalékkal emelkedtek a kifizetések, s még az utolsó helyezett Cardiff City is többet kapott, mint tavaly a bajnok, a Manchester United.
Talán nem haszontalan összehasonlítani a magyar NB I. és a Premier League televíziós bevételeit. Idehaza évente körülbelül hárommilliárd forintot osztanak szét a csapatok között, egy-egy klubra átlagosan 150 millió forint jut. Mindez 400 ezer font, szemben a Premier League 75 millió fontos, azaz 27,8 milliárd forintos átlagával. Hétköznapi nyelvre lefordítva: csaknem kétszázszor annyi pénzt kap, kétszázszor annyit ér egy átlagos PL-klub az átlagos magyar élvonalbeli klubhoz képest.
Nem könnyű demagógia nélkül tálalni ezeket a tényeket, ezért kérdeztük Sztancsik Tamást, az MLSZ kommunikációs és marketingreferensét, a válogatott sajtófőnökét.
„A Premier League a világ legjobban működő, marketing és talán élvezeti érték terén is első számú futballbajnoksága. A topligák közül sehol máshol nem fordul elő, hogy még két fordulóval a befejezés előtt is három csapatnak van reális esélye a bajnoki címre. Ami idén Spanyolországban történt, hogy a két madridi megaklub és a Barcelona szoros küzdelmet vívott az elsőségért, a szabályt erősítő kivétel. A PL-ben a legküzdelmesebbek, legszínvonalasabbak a mérkőzések, és eddig egyedül az angoloknak sikerült felépíteniük egy globális brandet. Nem csoda, hogy a PL bevételei ma már 50 százalékban külföldről származnak, így többek között a mérkőzéseket idehaza komoly pénzért sugárzó DigiSport televíziótól” – mondta Sztancsik.
A kommunikációs szakember szerint amikor összehasonlítjuk a magyar és az angol televíziós bevételek nagyságát, figyelembe kell venni a lakosság lélekszámát és az egy főre eső hazai összterméket, magyarul a piac méretét, a fizetőképes keresletet is.
„Az Egyesült Királyság lakossága durván hatszorosa Magyarországénak, az egy főre eső GDP a négyszerese, a kettőt összeszorozva huszonnégyszeres arány jön ki. Ehhez képest a pénzek nagysága csaknem kétszázszoros. Azaz nyilvánvaló, hogy a termék – magyarán a futball – jóval kelendőbb, ha angol, mintha magyar lenne. És ezt a különbséget még növeli a marketingben is megmutatkozó jókora differencia. Ebben – is – messze a világ előtt járnak a Premier League szakemberei.”
Mindenesetre így már érthető, hogyan képesek az angol topklubok akár heti 200-300 ezer fontot (75-110 millió forintot) fizetni legjobban kereső sztárjaiknak, miközben nálunk a havi 3-5-7 milliós (természetesen eltitkolt, a személyiségi jogokra hivatkozással bizalmasan kezelt, mégis kiszivárgó) fizetés is kiveri a biztosítékot.
Sztancsik még beszélt az ösztönzés lehetőségéről is. „Jelenleg nem túl nagy a különbség a bajnokcsapatnak és a kiesőknek juttatott összegek között, de az a célunk, hogy 2016-ra elérjük: a szétosztott pénznek csak az 50 százaléka legyen normatív, s a másik 50 százalék a nyújtott teljesítménytől, a győzelmek számától függjön. Így akarjuk érdekeltté tenni a klubokat abban, hogy még indifferens helyzetben, a bajnokság vége felé, amikor már adott esetben sem a jó helyezés, sem a kiesés nem fenyegeti a csapatot, nos, akkor is odategyék magukat a játékosok, és ne langyos, vagy esetleg szóbeszédre okot adó mérkőzéseket játsszanak.”
