„Mérföldkő ez a mai nap a Ferencváros vízilabda-szakosztályának életében” – szögezte le Ambrus Tamás szakosztályvezető azon a pénteki sajtótájékoztatón, amelyen bejelentették Gerendás György érkezését. A 60 éves legenda, aki 1959-ben a Népligetben kezdte előbb úszó-, majd vízilabdázó-pályafutását, s aki 1976-ban, Montrealban olimpiai, 1977-ben, Jönköpingben Európa-bajnoki címet szerzett a válogatottal, visszatér oda, ahonnan elindult, és a zöld-fehérek szakmai igazgatója lesz. Mindez nem érinti Varga Zsolt vezetőedző pozícióját, továbbra is a 2000-es sydneyi olimpia bajnoka ül a kispadon, de nem egyedül.
„Üzenem a bíróknak, nem lélegezhetnek fel, ott fogok ülni Zsolt mellett a kispadon, tőlem nem olyan könnyű megszabadulni!” – tréfálkozott Gerendás, akinek hosszú edzői pályafutása alatt nemegyszer meggyűlt a baja a játékvezetőkkel.
Expozéjában Gerendás hangsúlyozta, igazgató még sohasem volt, olyan nagyon nem is akart lenni, de ha már így hívják a pozíciót, ám legyen. „Építeni akarok, és ez a lényeg, kis lépésekkel elindulni felfelé, a jelenlegi kilencedik helyről. És bár a klubvezetés hivatalos célkitűzése a következő évadra a 4–7. hely valamelyikének megszerzése, szeretném leszögezni, hogy én még sehonnan sem mentem el bajnoki aranyérem nélkül” – hangsúlyozta Gerendás, aki a BVSC-t négy (1996, 1997, 1998, 1999), az Egert két (2011, 2013) alkalommal vezette a csúcsra.
Nyíri Zoltán elnöki tanácsadó beszélt az anyagi háttérről: „Megduplázzuk a szakosztály idei költségvetését, 28 millió forintról 56 millióra, amellyel még mindig messze leszünk a legtehetősebb kluboktól, a Szolnoktól, az Egertől vagy a Szegedtől, de még az OSC-től is. Három éve egy minden tekintetben kiürült szakosztályt vettünk át, kis lépésekkel haladunk előre. Amikor felmerült a lehetősége, hogy Gerendás Gyuri visszatérjen a Fradiba, kapva kaptunk az alkalmon.”
Szép, szép a megduplázott költségvetéstől, de hogy mennyire messze van még a Kánaán, arra Gerendás emlékeztetett: „Most is az Ambrus ingét viselem ”, majd hozzátette: „Nevelni akarunk, nem vásárolni, mert utóbbira nincs pénzünk. És bár lehetőségeink egyelőre elmaradnak a riválisokétól, szeretnék emlékeztetni egy tizennyolc évvel ezelőtti bajnoki rájátszásra, amelyet a negyedik helyről indulva nyertünk meg a BVSC-vel. Volt olyan meccsünk is, amelyen négy perccel a befejezés előtt négy gól volt a hátrányunk, és akkor sem adtuk fel. Vicsorogtam és a játékosok visszavicsorogtak, és fordítottunk. S a játékosok között ott volt a kapus Ambrus Tamás és a center Varga Zsolt, a mostani munkatársaim. Olyan fradistákra van most szükség, akik olyanok, mint ők, akik átmennek a tűzön.”
