Akadnak olyan patinás sportesemények, amelyeket még a labdarúgó-világbajnokság sem ingathat meg: a kerékpáros Tour de France vagy a wimbledoni tenisztorna szervezőinek eszébe sem jut kitérni a focisták négyévente sorra kerülő csúcstalálkozója elől, így is megvan a maguk versenyének szakmai és piaci értéke, magas szintű publicitása. Wimbledonban ezen a héten zajlottak a selejtezők, jövő hétfőn kezdődnek a főtábla küzdelmei, a vége pedig a futball-vb-negyeddöntők utáni szünnapjára, július 6-ra esik. S hogy esik-e, mármint az eső? Majd kiderül, a centerpálya tetejét mindenesetre 2009 óta húsz perc alatt be lehet húzni.
A „nagylabdás” vb a maga 1930-as indulásával szinte ifjonc az angol nemzetközi teniszbajnokság 1877-es rajtjához képest, s a legrégibb Grand Slam-torna szervezői eleve ragaszkodnak is régen kivívott kiváltságaikhoz. Errefelé még mindig szigorú előírás a játékosok fehér viselete, s ez az egyetlen viadal, ahol nem a hivatalos, hanem valamiféle füves pályás világranglista számít a besorolásnál. Így fordulhat elő, hogy például férfi egyesben a világelső Rafael Nadal helyett Novak Dokovic áll legelöl, a címvédő hazai Andy Murray pedig a harmadik kiemelt, pedig csak az ötödik a sorban.
Bár 2008-ban és 2010-ben is tudott itt nyerni, valóban nem a kilencszeres Roland Garros-nyertes Nadal számít a fő esélyesnek, a hallei felvezető füves pályás ATP-viadalon a 16 között, a tavalyi wimbledoni tornán pedig már az 1. fordulóban búcsúzott. Most a szlovák Martin Klizannal kezd, s ha sikerülne menetelnie, az elődöntőben futhat össze a történelmi nyolcadik elsőségére törő (Pete Sampras is héttel áll) Roger Federerrel. Az immár négygyermekes svájci családapa Halléban tornagyőzelemmel melegített kedvenc GS-versenyére, ám formája ingadozó, a sorsolást nézve már a második körben kemény meccse jöhet. Murray egy éve 77 esztendős átkot megtörve tartotta otthon a 47 centis ezüst trófeát a briteknek. Ám azóta hátműtéten és formahanyatláson esett át, kérdés, új trénere, a szintén wimbledoni bajnok Amelie Mauresmo mit hoz ki belőle. A favorit Dokovic, aki a Roland Garroson a döntőig hatolt, korábban kemény pályán aratott, minden adott, hogy 2011 után újra a csúcsra jusson. Meglepetést esetleg Milos Raonic, Ernests Gulbis vagy Grigor Dimitrov okozhat, az idei melbourne-i bajnok Stanislas Wawrinka gyengélkedik.
A nőknél kevesen várták tavaly, hogy Marion Bartoli döntőzzön Sabine Lisickivel, aztán a francia nyertes gyorsan vissza is vonult.
Az ötszörös győztes, világelső Serena Williams vagy a Párizs salakját legutóbb újra meghódító, Wimledonban épp tíz éve diadalmaskodó Marija Sarapova minden további nélkül fejuthat a trónra (viszont már a nyolc között összefuthatnak). Ha új emberben gondolkodunk, Agnieszka Radwanska vagy Simona Halep lehet bravúr gazdája.
Az egyetlen magyar, Babos Tímea (94. a világranglistán) azzal a brit Naomi Broadyval (164.) kezd, akit korábban már kétszer vert, s legutóbbi birminghami jó formáját tekintve tovább kellene lépnie, mint két éve. Honfitársnőnk a francia Kristina Mladenovic oldalán párosban, illetve az amerikai Eric Butorac-kal vegyespárosban is érdekelt, ne feledjük, utóbbi egység a négy közé jutott a Roland Garroson. A többi magyar közül Czink Melinda a selejtező 2., Fucsovics Márton a 3. fordulójában akadt el, így megint Babos az egyedüli hazánkfia a sportág szentélyében.
Ahol egyébként a tavalyihoz képest 10,8 százalékkal, 25 millió fontra (több mint 9,5 milliárd forintra) nőtt az összdíjazás. Elképesztő szint, minden szempontból.
