Hősies túlélés és diadal a magyar–olasz pólós fronton

Férfi vízilabda-válogatottunk 8-7-re nyerte az olaszok elleni állóháborút, és döntős!

Decker Ádám a bekk szemével és eltökéltségével mondta: „Ilyen kiélezett meccsre számítottam, ez már Eb-elődöntő, aki ide eljut, az, ha kell, a vérét adja a győzelemért.”

Benedek Tibor szövetségi kapitány egy ízben a Tóth Márton gólja előtti pillanatban kért időt, és becsületére váljék, hogy ezt ő maga emlegette fel, amikor azt kérdeztem tőle, e sikerben mennyi volt szerinte a törvényszerűség és a véletlen. „A véletlen csak ellenünk dolgozott, mert időt kértem, így érvénytelenítették egy gólunkat – kezdte Benedek. – Így aztán, úgy érzem, mindent magunknak köszönhetünk, csodálatos érzés, hogy Budapesten Európa-bajnoki döntőt játszhatunk. Erre legutóbb 1958-ban volt lehetősége a magyar csapatnak.”

Ennél már csak egy csodálatosabb van: Budapesten Európa-bajnokságot nyerni. Mint 1958-ban.