Végül szűk egy napon belül a második magyar–olaszon született hazai győzelem, és a pénteki férfielődöntő után a szombati női találkozó 10-9-e a tizenkettedik magyar Eb-érmet jelentette. Egyúttal az ötödik bronzot, amely után, ugyebár, ahogyan azt Merész András szövetségi kapitány tavaly, a barcelonai vb-n kijelentette, magyar pólóedző nem fürdik.
Ezúttal sem tette, bár ettől még az átélt izgalmak miatt csuromvizesen értékelt: „Tipikus női meccs volt, hullámvölgyekkel és hullámhegyekkel. Azért nyertünk, mert a hullámvölgyek nem voltak túlságosan hosszúak. Meg azért, mert végig helyén volt az eszünk, vagy ha az néha nem is, a szívünk igen.”
Valóban, egyetérthetünk a mesterrel, igazi női pólót láttunk, annak minden bájával és bajával, de ami a legfontosabb, örömteli slusszpoénnal, magyar győzelemmel. A legutóbbi, 2001-es margitszigeti Eb-n válogatottjaink egy-egy arany- és bronzérmet nyertek – a vasárnapi férfi fináléra gondolva ezzel most is boldogan kiegyezünk.
