Dragi és csapata közel a prémium kategóriához

Vojvoda Dávid európai klasszissá érett Szolnokon.

Ch. Gáll András
2014. 10. 17. 3:36
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Érdemes volt szerda este hétkor a Sport1-re kapcsolni, de még érdemesebb elmenni Debrecenbe, a Főnix Csarnokba. Amit a Szolnok és bedobója, Vojvoda Dávid elővezetett a Zenit Szentpétervár elleni Európa-kupa-nyitányon, az ízelítő volt az idehaza évtizedek óta nem látott vérbeli kosárlabdából.

Ahogy elkezdődött a Szolnok–Zenit-összecsapás, és Báder egy remek horogdobással vezetéshez juttatta a magyar bajnokot, már senki sem emlékezett a meccset megelőző sirámokra. Hogy itthon is idegenben kell játszania az Olajnak, mert a Tiszaligeti Sportcsarnok nem alkalmas Európa-kupa-mérkőzések rendezésére, és az sem érdekelt senkit, hogy mennyi az oroszok költségvetése, mert ezen az estén csak a kosárlabda számított.
És abban nem volt hiba! A kezdő ötösében négy magyar kosarassal (Wittmann, Vojvoda, Lóránt, Báder) kiálló Szolnok hatalmas iramot diktált, és bár volt, hogy hét ponttal is elhúzott az amerikai Hodge vezérelte pétervári alakulat, Dragan Alekszics együttese nem adta fel, és 96-94-re legyőzte az elmúlt két évben őket kétszer is megverő oroszokat.

 

A pazar rajtról a sokak által a legjobb magyar kosarasnak tartott Vojvoda Dáviddal beszélgettünk.
– Ne feszegessük, hogy ki a legjobb, a piac Hanga Ádámot taksálja a legmagasabbra, én annak is örülök, hogy otthonra találtam Szolnokon, s hogy már a nyáron is jól ment az Eb-selejtezőkön – reagált szerényen a 24 éves, 196 centis kosaras. – Nem tagadom, a válogatottbeli teljesítményem hatására külföldről is megkerestek, de mivel jövő nyárig az Olajhoz köt a szerződésem, nem hallgatok a szirénhangokra. Talán majd később, mert én sem vagyok önmagam ellensége, egyszer kipróbálnám magam egy topligában.

Vojvoda nem lepődött meg azon, hogy legyőzték a tehetősebb, tapasztaltabb Zenitet.
– Három éve edződünk a regionális Adria-ligában, s közben az Eurochallenge-ben megszoktuk már ezt a színvonalat. Erős a keretünk, Dragi (Dragan Alekszics edző – a szerk.) tizenkét játékost tud forgatni, mindig más és más lendíti túl a csapatot az esetleges holtpontokon. A Zenit ellen a védekezésünk nem volt hibátlan, a támadásban elért 96 pont, benne a tizennégy tripla viszont önmagáért beszél.

Közbevetésemre, hogy a közönség szívesebben fogad egy 96-94-es győzelmet, mint egy 46-44-es, agyonvédekezett meccset, egyetértően bólogatott.
– Kétségtelen, nekünk a színes támadójáték az erősségünk, tele vagyunk jó távoli dobókkal, s mivel a meccs elején a centereink – főleg az ötből öt dobást a gyűrűbe küldő Báder Márton – sikerrel fellazították a védelmet, a megnyíló réseken mi, külső dobók is betörhettünk, vagy tiszta triplákat dobhattunk.

A szolnokiak számára nincs megállás, szombaton már Szkopjéban lépnek parkettre az Adria-ligában. Ilyenkor jön kapóra a megannyi egyforma képességű, remek játékost tartalmazó tizenkettes keret.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.