A posztjára igazolt horvát Jelena Grubisic a rajton egykori klubja, a Lokomotiva Zagreb ellen helyettesítheti, de aligha pótolhatja a norvég klasszist. Sőt, hiányozni fog a Katarina Bulatovic távozása miatt szerződtetett Susann Müller is, aki a csütörtöki edzésen ujjtörést szenvedett a lövő kezén, ezért három hétig rögzítést kap, addig biztosan nem játszhat.
A győzelem persze így is kötelező vasárnap a zágrábi vendég ellen, hisz a nyáron jelentősen átalakult keret mostanra összeérhetett. Az ETO erejéhez, potenciáljához mérten szinte sértéssel ér fel a továbbjutási esélyeket latolgatni, annál is inkább, mert idénre „lötyögősebbé” vált a női BL lebonyolítási rendje. A négy négyes csoportból három-három csapat lép tovább, az AB és a CD ágon így hat-hat rivális játszik majd úgy, hogy eredményeit magával viszi, ezt a fázist követik a kieséses rendszerű negyeddöntők, végül a Final Four, ismét Budapesten. A címvédő az A kvartettben a Lokomotiva Zagreb és a svéd Sävehof ellen is toronymagas favorit, leginkább a Viborggal gyűlhet meg a baja, bár a dánok is már csak három légióst foglalkoztatnak: a brazil kapust, Massont, a svéd Gulldént és a szerb Damnjanovicot.
A második csoportkörben a norvég Larvik és a Nagybánya a két fő veszélyforrás, a túloldalról pedig a két délszláv nagyvad, a Buducnost Podgorica és a Vardar Szkopje biztos negyeddöntő-várományos. Őket ebben az egyenes kieséses párharcban még el kellene kerülni, aztán a négy között, a Final Fourban már úgysem lehet. Bár a podgoricaiak elleni, májusi döntő 27-21-es végkifejlete inkább az ellenfél számára riasztó; mi viszont kedélyesen idézhetjük fel a legszellemesebb és legjellemzőbb montenegrói értékelést, amely úgy szólt: „A miénk Európa legjobb csapata – kivéve a Győrt”.
Ambros Martín vezetőedző is bizakodó, és mint mondja, cseppet sem zavarják a felkészülés során elszenvedett – a laikus néző számára azért meglepő – pofonok: „Készen állunk a nemzetközi megméretésekre. A szezon előtti vereségeket én egyáltalán nem tragédiaként éltem meg: tudnunk kell, hogy a vereségekből lehet a legjobban tanulni. Sokszor elmondtam már, hogy amit a csapatunk az elmúlt két szezonban művelt, az szinte földönkívüli teljesítmény, és nem szabad, hogy elvárásként épüljön be az életünkbe. Minden mérkőzés, minden szezon új történet, és a múltbéli sikereinkkel nem nyerünk meg egyetlen mai meccset sem. Ami a formánkat illeti, a csúcsszintet most is a szezon végére időzítjük, de minden héten, sőt edzésről edzésre látom a fejlődést a lányokon. A hazai bajnokság nagyon jó felkészítő, meglátásom szerint az ellenfelek évről évre jobbak, nagyon harapnak, és ellenünk mindenki átlagon felüli formát képes mutatni. Valószínűleg azért van ez így, mert a BL-győztes ellen teher nélkül, lelkesen, agresszíven állnak hozzá a játékhoz. Az első BL-mérkőzés nem lesz egyszerű, mint mindig, most is érezhető egyfajta izgalom a csapatban, de az biztos, hogy mindannyian éhesek vagyunk már a nagy meccsekre.”
A csapatkapitány Görbicz Anita is az, ám szerinte hosszú még az út, amíg valódi, egységes csapattá érnek: „A szezon csak most kezdődik igazán, rengeteg edzésre és meccsre van szükségünk, hogy érezzük egymás mozdulatait, szándékait a pályán. Nagyon bízom benne, hogy a jelenlegi formával is győzelemmel tudjuk indítani a BL-t, és a szezon során igazi csapattá érünk.”
