Póta Georginának egyessel kezdődhet

Kétszeres Európa-bajnokunk egy pólóval szegényebb, de hatalmas sikerélménnyel gazdagabb lett. Interjú.

– Hosszasan sorolhatjuk az idei eredményeit: Belgiumban World Tour-versenyt nyert, az Európa Top 12 viadal helyére lépő Európa-kupán hatodikként zárt, vezére volt a csapat-Eb-n ötödik helyen végző válogatottunknak, a TTC Berlin Eastside csapatával megnyerte a Bundesligát és a Bajnokok Ligáját. A világranglistán időközben a 26. helyre kúszott előre, a november eleji rangsorban pedig még előrébb lesz azután, hogy az elmúlt hét végén a világkupán az eddigi messze legjobb magyar női eredményt elérve Linzben negyedik lett. Huszonkilenc évesen érett be igazán?
– Ugyan Európa-bajnokságokról két aranyam is van, nyertem csapatban és Tóth Krisztivel párosban is, kétségkívül soha nem voltam még ilyen jó formában, mint idén. S a mostani világkupás szereplésem a csúcs, mert még nem esett meg velem, hogy egymás után ilyen erős játékosokkal játszhattam hat meccset, és négyszer győztem is. Eddig általában az történt, hogy ha egy vagy két nagy mérkőzést meg is nyertem, a harmadikat már elveszítettem, és azzal kiestem.

– Bár tőle kikapott, öröm volt nézni, ahogy az elődöntőben a kétszeres olimpiai és hétszeres világbajnok kínai Li Hsziao-hsziát is oktatta az első szettben, őt azért nem sokan verik meg 11-3-ra.
– Fonákkal nagyon ment a játék, de ezt sajnos ő is észrevette, taktikát váltott, és ezután már fordított, 4:1-re nyert. Ám az is nagy szó, hogy partiban voltam vele, elvégre a világranglista harmadik helyezettjéről beszélünk.

– A bronzmeccset pedig kis híján megnyerte a japán Isikava Kaszumi ellen, a világranglista kilencedik helyezettjétől csak 4:3-ra kapott ki, és a hatodik szettben két pontra volt a győzelemtől.
– Abban a játszmában 9-8-ra vezettem, és nyerhettem volna 4:2-re, de nem jött össze, és ezt nagyon sajnálom. A kínaiak mellett a japánok is rettenetesen jók, a világkupán ketten indulhattak, jött velük két edző és két beütő, azaz edzőpartner; mindketten hozták a sajátjukat, pedig akár egymással is edzhettek volna. Isikava pedig nagyon felkészült belőlem.

– Azzal is nagy szenzációt okozott, hogy a negyedik helyen végzett, megmentette Európa becsületét, kijárt az ünneplés. A nemzetközi szövetség internetes közvetítésben láttunk egy hatalmas magyar zászlót, és a felirat elárulta, hogy siófoki szurkolói is voltak a linzi csarnokban. Régi rajongói?
– Eddig nem ismertem őket, mondták, hogy többnyire focira szoktak járni, de most a pingpongot választották miattam. Nagyon aranyosak voltak, és amikor ereklyeként elkérték az egyik pólómat, amelyben játszom, természetesen nekik adtam az egyik zöld színűt.

– A hét végén így sem csinált rossz boltot, elvégre nyert tízezer dollárt. Gondolom, ez a pályafutása legnagyobb pénzdíja.
– Magasan. Eddig talán háromezer dollár volt a csúcsom, de ennyi is csak szökőévente jött össze.

– Visszakanyarodva a beszélgetésünk elejéhez, mi a magyarázata annak, hogy idén így megtáltosodott?
– Sokat köszönhetek a légióséletnek, mert Berlinben nagyon erős csapatunk van, olyan játékosokkal vagyok együtt, akik velem egy szinten vannak vagy nálam is jobbak, velük is edzem, és szinte minden hét végén komoly meccsünk van. Itthon is készülök a Statisztikában Téglás Péter szövetségi kapitány irányítása mellett, és ez a két munka kiválóan kiegészíti egymást. Emellett az évek során tapasztaltabb, rutinosabb lettem, ez sem elhanyagolható tényező.

– Hogy számol, a november eleji világranglistán hányadik lesz?
– Ezt nagyon nehéz kiszámolni, mert eléggé bonyolult a rendszer a különféle bónuszpontokat miatt. A bronzéremmel szerintem a tizenötödik-tizenhatodik hely környékére léphettem volna előre, de szerintem ahhoz a linzi negyedik helyem is elég lehet, hogy bekerüljek az első húszba. Ha így lesz, akkor lefotózom a világranglistát, elmentem, nehogy elvesszen, és minden ismerősömnek elküldöm! Az elmúlt hét-nyolc évben rendre az ötvenedik hely körül voltam, vagy mondjuk inkább úgy, hogy a negyvenedik és a hatvanadik között, aztán idén bekerültem a negyvenbe, már az is elég jó eredménynek számított, és innen jött legutóbb a huszonhatodik helyezés. Akkor Tégla [Téglás Péter – a szerk.] poénkodott, hogy miért kettessel kezdődik a helyezési számom, és miért nem egyessel. Mondtam neki, hogy ne vicceljen velem, és most el sem hiszem, hogy lehet, tényleg egyessel fog kezdődni.