Gyurta Dani Kazanyba már Széles Sándorral utazna

Nem volt realitása a 2021-es vb-indulásnak.

– Milyen időre lesz szüksége Kazanyban?
– Valószínűleg meg kell javítanom az egyéni csúcsomat, a 2:07.23 percet, ma már sokan képesek ilyen vagy ehhez közeli időkre. Itt már nincsenek akkora tartalékaim, mint a 100 m mellen, ahol még komoly javulást várok magamtól.

– El tudja képzelni azt, hogy Kazanyban, de még inkább jövőre, a riói olimpián olyasvalaki tűnjön fel, akit most még nem is ismerünk?
– Minden további nélkül. Miért, én nem ilyen voltam a 2004-es athéni olimpián, ahol 15 évesen ezüstérmet szereztem?! Itt van például a kazah Dmitrij Balangyin, aki tavaly 19 évesen a semmiből előbukkanva megnyerte mindhárom mellúszó számot az Ázsia-bajnokságon, és 200-on 2:07.67 perces idővel győzött. Vagy a britek – Murdoch, Peaty –, akik a nemzetközösségi játékokon robbantottak.

– Mennyire befolyásolják a vetélytársak eredményei?
– Semennyire és nagyon is. Olyan értelemben semennyire, hogy mi az edzőimmel 2003 óta, vagyis amióta a barcelonai világbajnokságon bejutottam az elődöntőbe, a magunk útját járjuk, nem hagyjuk, hogy erről bármi vagy bárki is letérítsen, s eddig minden minket igazolt. Másfelől szeretünk felkészülni valamennyi potenciális ellenfélből, nem szeretjük a meglepetéseket.

– Melyik volt élete legtökéletesebb úszása? Létezik egyáltalán tökéletes úszás?
– Nem, ilyen nincs, mindig lehet csiszolni rajta. De a tökéletest talán a 2013-as barcelonai világbajnokság 200-as döntőjében közelítettem meg a legjobban. Akkor úsztam a 2:07.23 perces világbajnoki és Európa-csúcsomat, de úgy érzem, ha Marco Koch jobban megszorít, pár tizeddel még jobbra is képes lettem volna. A 100 m mellen a londoni olimpián úsztam a legjobban, hajszállal maradtam le a dobogóról az 59.53 mp-es országos csúcsommal.

– Gondolom, ön is azok közé tartozik, akinek kapóra jött, hogy nem 2021-ben, hanem 2017-ben lesz a budapesti világbajnokság.
– Nyilvánvaló. 2021-ben 32 éves leszek, nem igazán ideális kor egy úszónak. Utólag már elmondhatom, hogy felelősséggel nem lehetett kijelenteni hét évvel a verseny előtt, 2014-ben, hogy mit fogok úszni, de még azt sem, hogy fogok-e úszni egyáltalán. Aki ezt meg tudja mondani, az menjen el jósnak. Én olimpiai ciklusokban gondolkodom, 2021 nemhogy a riói, hanem a tokiói olimpiai ciklus lezárulta után egy évvel lesz. A 2020-as olimpia még szerepel a terveimben, szenzációs lenne úszó létemre öt olimpián részt venni, de hogy utána még egy hatodik ciklusba is belevágjak

– Azt mondja, Tokió még szerepel a tervei között. Hát nem unja még a faltól falig tempózást?
– Mindennap úgy állok oda a rajtkőre, hogy amíg nem teher számomra az úszás, addig folytatom. Most annyira motivált vagyok, annyira ég bennem a tűz, hogy azt el sem tudom mondani, alig várom az újabb versenyeket. Amúgy is imádok versenyezni, engem a kihívások éltetnek, az újabb és újabb ellenfelek legyőzése. Hogy ez meddig lesz így, hogy mikor lobban el a láng, azt nem tudom megmondani. Lehet, hogy tíz év múlva, de az is lehet, hogy már holnap.

– Akkor inkább – ha lehetne választani – maradjunk az első változatnál!