Egy magyar–román mindig emlékezetes, akkor is, ha a meccsen nem történik semmi. Az Eb-selejtezőn – Szalay Ádám mérföldes bombáját leszámítva – szinte semmi sem történt a Ferencváros-stadionban, és ez megfelelt az előzetes várakozásoknak. Bernd Storck ugyanis már a meccs előtt bejelentette, neki megfelel az iksz, amivel nem lett népszerűbb. A románoknak annál is inkább jó volt, mert így bizonyossá vált, hogy egyenes ágon kijutnak az Eb-re.
A csata az Üllői úton zajlott, szó szerint, a hazai ultrák és a rendőrök között. Az ultrák egyre félelmetesebb légkört teremtettek a városban a nap folyamán, este pedig háborús övezet lett a Népliget. Elnézve a pusztítani akaró ezreket legalább megláthatta az ember, hogy a magyarok ellenségei nem a románok, hanem azok, akik az ultrákat feltüzelték.
Néhány nappal később, Belfastban a 93. percig úgy tűnt, a magyar labdarúgó-válogatott is közvetlenül kijuthat a csoportjából a kontinenstornára. Guzmics Richárd egy elképesztő kapushibából gólt szerzett, de a lefújás előtt megérkezett az északír válasz, ami akkor még nagyon fájt egész Magyarországnak. Ma már áldhatjuk érte a sorsot, hiszen a pótselejtezőre ítélt válogatottunk később bebizonyította, nem a szerencsének köszönheti a kvalifikációt, hanem tényleg ott a helye a Európa-bajnokság mezőnyében.
Legjobbjaink közül a klubjában Böde Dániel és Bogdán Ádám alkotott maradandót. Böde a hajrában két góljával megfordította a rangadót Újpesten, Bogdán Ádám pedig három tizenegyes kivédésével mutatkozott be a Liverpoolban, továbbjutáshoz segítve a Ligakupában világhírű csapatát.
Szeptemberben láttuk az év talán legnagyobb találatát és az évtized alighanem legnagyobb gólsorozatát. Alessandro Florenzi Rómában a félpálya és az oldalvonal találkozásától lőtte ki a hosszú sarkot a Barcelona ellen. Robert Lewandowski, a Bayern München csatára csereként beállva kilenc perc alatt öt gólt lőtt a Wolfsburgnak, ehhez hasonlót a Bundesliga még nem látott. Cristiano Ronaldo, a Real Madrid támadója is bevágott ötöt az Espanyolnak az év kilencedik hónapjában. Más kérdés, hogy a valamennyit odaadná, ha egyszer végre olyan gólt lőhetne, amellyel egy finálét dönt el.
Szeptember a magyar röplabda hónapja is lett. Női válogatottunk előbb bejutott az Európa-liga döntőjébe a görögök ellen, majd a törökök ellen az aranyat is megszerezte. A fináléban, az érdi első meccsen évtizedek óta nem látott röplabdaláz tört ki, amelyben a magyar válogatott 3:0-ra győzött. A visszavágón a végső sikerhez aranyjátszma kellett, így az is kiderült, Jan De Brandt kapitány milyen mesterien osztja be a játékosok erejét. Ugyanezt tette az Európa-bajnokságon is, amelyen huszonnyolc év után vehettek részt legjobbjaink. A csapat a csoportban a harmadik, azeriek elleni meccsre gyűjtötte az erőt, ezt bravúrosan megnyerte, így a kontinens tizenkét legjobb együttese közé került. Az ország pedig kezdte megtanulni, Sándor Renáta, Dobi Edina, Horváth Dóra, Pallag Ágnes és Tálas Zsuzsanna nevét.
Kézilabdában a kilencedik hónap a klubcsapatoké. Itthon a Veszprém már a BL-rajt után edzőt váltott (a csapat pontot vesztett a lengyel Plock otthonában), és három év elköszönt Carlos Ortegától. A közönség is elköszönt tőle, a nevét skandálva, majd egyre jobban megismerte átmeneti utódját, korábbi segítőjét, Javier Sabatét. Aki azóta nagy győzelmekre vezette a gárdát.
