Ha nem ismernénk Benedek Tibort, azt gondolnánk nagy volt a mellény az Eb-elődöntő előtt. A kapitány ugyanis minden médiumnak azt nyilatkozta, hogy a magyar válogatott biztosan a fináléba jut, mivel jobb csapat, mint a montenegrói. A kazanyi vébé tapasztalatai nem ezt mutatták, de Vargáék akkorát javultak játékban azóta, hogy a tréner kijelentése nem tűnt földtől elrugaszkodottnak.
Nagy Viktor úgy szállt be a meccsbe, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ment is a szöveg, meg a mutogatás, de nem bántuk, sőt: inkább vártuk, hisz ez Barcelonában bejött. Hatalmas kő eshetett le Benedek szívéről, amikor Varga Dénes keze először elsült: első emberelőnyünket rögtön kihasználtuk. A leggyengébb pontunk korábban épp a fórkihasználás volt, ezért rázhatta az öklét örömében a szövetségi kapitány, meg még pár száz magyar a helyszínen.
Nikola Janovics gólja picit lehűtötte a kedélyeket, de a kisebbik Varga ötméteresével újra nálunk volt az előny (2–1). Innentől kezdve viszont kiengedtük az irányítást a kezünkből, és nem az történt a medencében, amit Benedek tervezett. A centereinket ritkán tudtuk tisztán megjátszani – akciógólt nem is lőtt se Kis Gábor, se Hárai –, és hiába harcoltak ki emberelőnyöket ők ketten, nem tudtuk értékesíteni őket.
A magyar válogatott viszont pont attól magyar válogatott, hogy az éles meccseken mindig más lép elő vezérré: Varga Dénes mellé ezúttal az újonc Manhercz Krisztián érkezett meg (3–3). Miközben mi számolatlanul lőttük a kapufákat – ők sem spóroltak vele – Brguljan két szép góllal mattolta Nagy Viktort (3–5), a második után el is küldte kapusunkat melegebb éghajlatra a pszichikai hadviselés jegyében.
Manhercz gyorsan szépített, és mivel a montenegróiak előnyben sem tűntek végtelenül magabiztosnak – egy ízben az oldalvonalon túlra passzoltak – éreztük, hogy meg lehet fordítani a meccset. Nagy Viktor ötméterest védett, ami szintén erőt adott, de még mekkorát. Hosnyánszky amúgy sem a kis gólok embere, a negyedik negyed elején akkora gólt lőtt, hogy majdnem szétdőlt a kapu (5–5).
Nagy Viktort fejbe találták egy emberhátrányos akciónál, majd Ivovics visszavette a vezetést. Elől valamilyen érthetetlen okból szinte kizárólag Varga Dumi mert lövésre vállalkozni, Scsepanovics viszont a kiszorított helyzetből elengedett bombákat simán fogta. Lassan felőrölt bennünket a vízi harc, még azért is meg kellett küzdeni, hogy egyáltalán passzolni tudjon az egyik magyar a másiknak. Ebből a montenegróiak jöttek ki jobban, és miután kettős fórból sem tudtunk betalálni, elszálltunk. Ivovics gólja azt jelentette, hogy ugyanannyival kaptunk ki az elődöntőben, amennyivel mi vertük a horvátokat 2 napja.
Elkeseredni nincs oka a csapatnak, szinte végig partiban voltunk, és ha az emberelőnyök kihasználásában végre valahára tudnánk javítani valamelyest, bárki ellen eséllyel mérkőznénk.
Nagy Viktor rendkívül elcsigázottan nyilatkozott az M4-nek a meccs után, komoly csalódásként élte meg a vereséget.
„A legnagyobb gond az volt, hogy a végén nem tudtunk gólt lőni. Támadásban nem úgy mentünk, ahogy kellett volna. Számítottunk erre a harcmodorra, a sok verekedésre. Mi Eb-t nyerni jöttünk, nagyon el vagyok keseredve. Rengeteg helyzetet kihagytunk, ez a végén megbosszulta magát. Nagyon nehéz lesz a bronzmeccs ilyen hangulatban, de megyünk az éremért.”
Az első felnőtt világversenyén szereplő Manhercz Krisztián két gólt is vállalt. Nincs meglepetés, ő is a gólokat hiányolta.
„Mindenki csalódott, se kvótát nem szereztünk, se a döntőbe nem jutottunk be. Túl kell ezen lépni, mert szombaton bronzmeccs. Úgy gondolom, nincs különbség aközött, hogy a kvóta elvesztése vagy a döntőbe jutás elúszása fáj-e jobban. A döntő helyzetekben hibákat vétettünk elől, de úgy vélem, 8 kapott góllal is lehetett volna nyerni, ha jobban támadunk. Össze kell szednünk magunkat a bronzmeccsre.”
A szövetségi kapitány Benedek Tibor szinte az utolsó pillanatig biztos volt benne, hogy nyerünk.
„A negyedik negyed elején is biztos voltam benne, hogy győzünk. A végén elszúrtunk egy dupla előnyt, aztán kaptunk egy lefordulásgólt, ezzel eldőlt minden. Sok rossz lövésünk volt, ez a meccs a küzdelemről szólt, három és fél negyedig ebben jók voltunk. Tudtuk, hogy az ellenfél ebben jó, fizikailag felőrlik az ellenfelet. A mai meccs főleg a kvótáról szólt, ma még azt siratjuk, holnap már talán inkább a döntőt fogjuk sajnálni. Szép utat jártunk be idáig, most mindenki el van keseredve, fél negyed kellett volna a sikerhez. Magunk és a közönségünk miatt is kötelességünk olyan akarással játszani szombaton, hogy megnyerjük a bronzérmet.”
Szombaton 16.15-kor Görögország ellen ugrunk vízbe a harmadik helyért.
FÉRFIVÍZILABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG, BELGRÁD
ELŐDÖNTŐ
MONTENEGRÓ–MAGYARORSZÁG 8–5 (2–2, 2–1, 1–1, 3–1)
Belgrád, Vezette: Severo (olasz), Koryzna (lengyel)
MONTENEGRÓ: Scsepanovics – Ivovics 2, M. Janovics 1, Petrovics, Vukcsevics 1, Radovics, Drasko Brguljan 1. Csere: Jokics, Misics, N. Janovics 2, Paszkovics, Darko Brguljan 1
MAGYARORSZÁG: Nagy V. – Decker Á., Bátori, Varga Dénes 2, Hárai, Erdélyi, Vámos. Csere: Gór-Nagy, Varga Dániel, Kis G., Hosnyánszky 1, Manhercz K. 2
Gól – emberelőnyből: 8/2, ill. 8/3
Gól – kettős emberelőnyből: –, ill. 1/0
Gól – ötméteresből: 1/0, ill. 1/1
Kipontozódott: Petrovics (32. p.)
