Vándor Kálmán 74 éve, 1942-ben lett a Nemzeti Sport tudósítója, majd dolgozott a Népsportnál, a Friss Újságnál, a Magyar Rádió olasz szerkesztőségében, a Képes Sportlapnál, a Képes Sportnál, 1956 szeptemberétől csaknem négy évtizeden át a Népszavánál, s onnan ment nyugdíjba.
Tudósított több száz labdarúgó-válogatottmérkőzésről, járt olimpiákon, futball-világbajnokságokon, volt az MLSZ sajtófőnöke is, emellett sporttémájú könyveket is írt. Elmondása szerint talán arra volt a legbüszkébb, hogy egyszer, 57 évesen néhány percre beállhatott a Lakat Károly szövetségi kapitány által irányított magyar válogatottba, Spanyolországban, egy benidormi edzőmérkőzésen.
A sportújságírás mellett olasz slágerek szövegeinek magyarításával szerzett magának országos hírnevet és népszerűséget, nevéhez kétszáznál is több táncdal szövegének megírása vagy fordítása fűződik, ezeket népszerű énekesek – Kovács Kati, Koós János, Korda György – vitték sikerre. Örökzöldnek számít az Azzurro, a Kósza szél, a Távollét és A szívem egy vándorcigány.
Az 1922. november 5-én, Békásmegyeren született Vándor Kálmánnak 2002-ben Aranytoll-lal, 2003-ban Emerton-életműdíjjal, 2005-ben sportújságírói életműdíjjal ismerték el munkásságát. 2008-ban megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet.
Szerzőként, társszerzőként jegyzett főbb művei: Labdarúgó-világbajnokságok (1978), Gól volt, gól nem volt (1986), Futballvilágbajnokok A-tól Z-ig (1986), Üllői úti kapufák (1988), Futball-lexikon (1990).
Vándor Kálmán temetéséről később intézkednek.
