Pálfordulás: Talant Dujsebajev a spanyolok elleni középdöntős meccsre készülve elismerte, hogy elhibázott döntés volt az eddigi spanyolos taktika erőltetése, a játékosok ugyanis nincsenek még felkészülve erre a stílusra. A tréner ezért visszatért az alapokhoz, a legegyszerűbb elemeket gyakoroltatta játékosaival, és láss csodát: a magyar válogatott feltámadt poraiból kedden este.
Hiába szerzett vezetést a spanyoloknak Ugalde, a mieink robogtak, és sorra mattolták Vargas kapust (3-1). Nagy László szilárdan fogta a karmesteri pálcát, így Nagy Kornél végre-valahára visszatérhetett eredeti posztjára, aminek meg is lett az eredménye. A Dunkerque balátlövője gátlástalanul tüzelt, és általában talált, 6-3-nál már Cadenas sem bírta tovább, időt kért.
Az ibériaiak kapaszkodtak-kapaszkodtak, de csak nem tudták utolérni a mieinket, ugyanis mindig volt egy kreatív megoldás támadásban, hátul pedig sokszor tudunk ütközni Garciával, Canellasszal és Dujsebajevvel. A szünetre viszont már döntetlennel fordultunk.
Sportnyelven szólva bent ragadtunk az öltözőben, így a nehézbombázóknak hála, három góllal meglépett az ellenfél (15-18). A két Nagy nem állt le, nekik köszönhetően tartottuk magunkat. Sterbik Árpádot gyakorlatilag kipontoztuk: a világklasszis vajdasági hálóőr 6/0-s védési mutatóval úgy döntött, inkább visszaül a helyére a padra. Ennek általában örülni szoktunk, most valahogy jobb lett volna, ha marad.
Brusztoltunk tovább. Hátul Mikler csodálatos védései adtak biztos alapot, elől pedig a Nagyok, főleg László hajigálták egyre-másra a gólokat. Schuch Timuzsin szinte vízszintes helyzetből egyenlített a félidő felénél (23-23). Érezhető volt, hogy bár ezúttal is ejtünk gyermeteg hibákat, a spanyolok sem úgy pörögnek, mint szoktak, így van esélyünk a pontszerzésre. Ehhez pont azok a rutinos rókák hiányoztak leginkább, akik otthonról figyelték az Eb-t. Labdaeladás, majd buta kiállítás borzolta a lelátón szurkoló honfitársaink és a foteldrukkerek idegeit, ezek viszont sajnos el is döntötték a találkozót.