A magyar válogatott először talán akkor nyerte meg az Eb-döntőt, amikor a kezdés előtt összekapaszkodtak a lányok a medence partján. Mosolygós arcokat, felszabadult tekinteteket lehetett látni. A mieink egyszerűen egy jó meccset akartak játszani a világ egyik legjobb csapatával, és persze revansot akartak venni a nyitó csoportmeccsen elszenvedett megalázó vereségért.
Antal és Kisteleki bődületes bombagóljaival nyitottunk, Megens közészúrt egy találatot. Ahogy óhajtottuk a finálé előtt, Gangl ott vette fel a fonalat, ahol Olaszország ellen az elődöntőben leejtette.
A játékvezetők nem spóroltak a kiállításokkal és a kontrákkal, fél percenként harsant a síp valamelyik miatt. Bujka ötméteresével egy lépéssel még mindig a hollandok előtt jártunk, de nem sokig: Genee beindult, és második góljával már náluk volt az előny (4–5).
Bujka Barbara férfiakat megszégyenítő erővel és sebességgel forgatta be védőjét pár másodperccel a szünetet követően, és elemi erővel vágta a kapuba a labdát (5–5)! Takács közeli lövésével egy perc múlva már nálunk volt az előny. Innentől egyértelműen látszott, hogy az a csapat fog nyerni, amelyik hatékonyabban lövi be a fórokat, és több emberhátrányt tud kivédekezni.
7–7-tel fordultunk az Eb-döntő utolsó negyedére. Bíró Attila a finálét megelőzően hangsúlyozta, döntő lesz a blokkok száma, Eb-trófeát érhet a jó védekezés. A végén pedig a lányok nem spóroltak a mentett lövésekkel, Gangl előtt kézerdő magasodott, a hollandok pedig láthatóan elbizonytalanodtak az utolsó percekben.
Tóth Ildikóban viszont cseppnyi izgalom sem volt: kétszer került hozzá a labda centerben és kétszer mattolta a világ egyik legjobb kapusának számító Aarts-ot (9–7). Az elsőnél még csak reméltük, a másodiknál már ordítottuk: MEGVAAN! Lepörögtek a másodpercek, a kispad pedig ruhástul magával rántotta a mélybe Bíró Attilát.
2001 után nyert újra Európa-bajnokságot a magyar válogatott, hosszú volt a böjt. Hol van már a vb 9. hely tavalyról. Van helyette Eb-arany, és persze riói kvóta, kvalifikációs torna nélkül!
Csak lábjegyzetként: a torna kapusa Gangl Edina, gólkirálya pedig Keszthelyi Rita.
Az aranycsapat játékosai és szövetségi kapitánya örömittasan álltak az M4 mikrofonja elé az eredményhirdetést követően.
Bíró Attila:
„A meccs utáni fürdőzés? Nem lehet rá felkészülni, de jólesett. Le a kalappal a lányok előtt, a női vízilabda minden szépsége benne volt ebben a mérkőzésben, nagyszerű védekezéssel sikerült nyerni. A torna során lassan átragasztottam a végső győzelembe vetett hitet a lányokba, és ők el is hitték, hogy nyerhetnek. Rióban még nem jártam, elsősorban az volt a cél, hogy kijussunk, sikerült!”
Gangl Edina:
„Elfelejtettük, lezártuk a rosszul sikerült kazanyi vébé tanulságait. Még szokni kell az arany ízét. Bíztunk benne, hogy nem olyan meccset fogunk játszani, mint a csoportban, ahol simán kikaptunk a hollandoktól. Elég sok változás volt a stábban tavaly óta, most összeszedettebbnek láttam a csapatot. Talán mostanra értünk össze.”
Tóth Ildikó:
„Nem gondolkodtam túl az utolsó két akciót, a csajok adtak erőt, hogy bedobjam a két helyzetet. A blokkok, védekezések nélkül persze nem sokat ért volna a két gól. Fel tudtunk állni a nagy csoportbeli pofon után. Minden nap leírtam, hogy Európa-bajnokok leszünk, és megyünk Rióba. Remélem, odafelé azért nem érintjük Belgrádot. Hogy mitől lett ilyen jó a csapat? Attól, hogy szeretjük egymást.”
Bujka Barbara:
„Nehéz a kupa, legalább annyira, mint eljutni idáig. Meccsről meccsre jobbak lettünk az Eb-n. Csapatként játszottunk, nem egy embernek kellett lövöldöznie, egységben volt az erő. Sokat vártunk erre a diadalra!”
Antal Dóra:
„Alig fogjuk még fel, hogy mi történt, de megyünk Rióba! Igazi csapatmunka volt. Az utolsókat rúgtuk mi is meg a hollandok is az utolsó negyedben. Örök tanulság lehet a hollandoknak, hogy soha nem szabad lebecsülni az ellenfelet.”
Garda Krisztina:
„Szeptember óta ezért edzünk, iszonyú sok meló van benne ebben a sikerben. Van még ennél is feljebb.”
Czigány Dóra:
„Én sem fogtam még fel. Mindent beletettük az Eb meccseibe. Csapatmunka volt ez a javából az elejétől kezdve.”
Kisteleki Hanna:
„Csak a csapatmunkát tudom kiemelni, fantasztikus a légkör ebben a válogatottban, örülök, hogy a része lehetek. A stáb nagyon sokat adott ehhez hozzá, kellett a frissítés és a bizalom a játékosok felé.”
Illés Anna:
„Nagyon nagy utat jártunk be. Örülök az aranynak és kvalifikációnak is. Azt tudtuk az első meccs után, hogy össze kell kapnunk magunkat. Jó munkát végeztünk ezt követően, persze volt egy-két rázós pillanat, de olyankor egymásra néztünk, és csináltuk tovább. A nehéz és a boldog pillanatokat is együtt éltük át. Mi nem csak a nehézségben vagyunk együtt, hanem mondjuk vacsorázni is együtt megyünk. Nem azért, mert az edző kéri, hanem mert szeretünk együtt lenni.”
VÍZILABDA-EURÓPA-BAJNOKSÁG
NŐK, DÖNTŐ
MAGYARORSZÁG–HOLLANDIA 9–7 (3–3, 1–2, 3–2, 2–0)
Belgrád, Vezette: Naumov (orosz), Putnikovics (szerb)
MAGYARORSZÁG: Gangl – Antal 1, Keszthelyi, Garda, Bujka 2, Kisteleki 2, Szücs G. Csere: Kasó (kapus), Takács O. 1, Tóth 2, Czigány D., Illés A. 1, Csabai
HOLLANDIA: Aarts – Van der Sloot 1, Megens 1, Klaassen, Sevenich, Smit 2, Stomhorst. Csere: A. Genee, Nijhuis, D. Genee 3, Van der Molen, Van Toorn
Gól – emberelőnyből: 8/4, ill. 11/4
Gól – ötméteresből: 1/1, ill. 1/0
Kipontozódott: Klaassen (21. p.), Megens (26. p.), Antal (31. p.), Stomphorst (32. p.)
A belgrádi aranylányok névsora:
Kapusok: Gangl Edina (UVSE), Kasó Orsolya (Dunaújváros)
Mezőnyjátékosok: Antal Dóra, Csabai Dóra, Keszthelyi Rita, Kisteleki Hanna, Szücs Gabriella, Tóth Ildikó (mind UVSE), Garda Krisztina (Dunaújváros), Illés Anna, Takács Orsolya (mind BVSC), Bujka Barbara (Szentes), Czigány Dóra (Eger)
