És akkor a Budapest márkájú pólóban feszítő Said belemosolyog a kamerába egy széleset. Merthogy ez egy imázsvideó a döntnököknek célozva, annak a mintegy 100 NOB-tagnak, akik 2017. szeptember 15-én Limában eldöntik, hogy Párizs, Róma, Los Angeles vagy Budapest adjon majd otthont a 2024-es nyári játékoknak. De mit keres akkor az Akkezdet Phiai hiphopduó alapítója a filmben? Miért az idehaza egyébként jó nevű, a NOB-előkelők előtt viszont miden bizonnyal teljesen ismeretlen zenész-slammerrel akarjuk meggyőzni az olimpiai bizottságot?
„Ebben a városban kétmillióan élnek, így tulajdonképpen kétmillió arcból választhattam, hogy kik szerepeljenek a filmben. Azt akartam, hogy a nézők személyes impressziót kapjanak a fővárosunkról, remélem, megkapták” – vázolja elképzelését Ungvári Dávid, a kisfilm rendezője. Ezért kergetik a labdát felpúposodott aszfaltos ligeti dühöngőben a focizó csemeték, és ezért egykerekezik a magyar fiatal a Hősök terén.
Ungváriékat a gyártó cég kereste meg, így szereztek tudomást arról, hogy lenne lehetőség indulni a filmes pályázaton. Megnyerték a tendert, indulhatott a munka. Több mint 30 helyszínen forgattak Budapesten, viszont egyetlen statisztát vagy színészt sem akartak alkalmazni, itt pedig kanyarodjunk is vissza Said feltűnéséhez.
„Nem Budapest szépségeit, nevezetességeit vagy magyar jellegzetességeket szerettem volna bemutatni a filmben, ezért nincs gulyásleves meg Rubik-kocka benne. Egy aktív, vibráló város képének felfestése volt a célkitűzés. Egy városé a benne élő budapestiekkel, akik ismerik egymást, és ezzel megadják a videó dinamikáját. Ezért tűnik fel Saiid, aki egyébként jó barátom, Gyémánt László festőművész vagy éppen a zenei életből is ismert Somló testvérek. Mindannyian budapesti szubkultúrák képviselői, kis helyi hősök. A kisfilm zenéjét a Mary PopKids írta, a szereplők ruháit pedig budapesti tervezők készítették. Szóval a helyi erőkről szól ez az egész” – fejti ki a rendező.
Ungvárinak azt a kérdést is nekiszegeztük: nem tart-e attól, hogy ha barátokat szerepeltet egy ilyen, nagy nyilvánosságnak szánt alkotásban, akkor támadás éri? A válasz: nem. Sőt.
„Szándékosan hívtam őket, de nem csupán barátaim, szeretteim is feltűnnek a videóban. Nekem arra volt szükségem, hogy általam jól ismert budapestiek a kamera előtt tegyék azt, amit napi szinten tesznek, és mozogjanak ott, ahol hétköznaponként mozognak. Bringás cruise a Lánchídon, jóga a város tetején, flangálás a Gozsdu-udvarban. Az itt feltűnő szereplők valósak, ezáltal maga a benyomás is hitelesnek hathat a nézők számára. Persze biztos voltam benne, hogy a barátok, ismerősök miatt megtalálnak majd az emberek, de higgye el, funkcionális célzattal szerepeltek a videóban.”
Az olimpiai pályázatnak csak egy vékony szelete az elkészült imázsfilm, és ahogy a pályázat kommunikációs vezetője tudtunkra adja, épp ezért nem kapott most nagyobb teret az élsport. Egy 9 részes kampány első darabjáról beszélünk, így – mint azt Rózsa Iván közli – készül még olyan tematikus film, ahol sporteredményeinkkel és sportikonjainkkal, ámulatba ejtő létesítménytervekkel vagy kulturális értékeinkkel és gasztronómiánkkal akarjuk elnyerni a döntéshozók szívét. Ha úgy tetszik, ezúttal a mindennapok hősei kerültek terítékre, legközelebb pedig jönnek a sporthősök. Persze van átvitt értelmű üzenet is: akik a képkockákon ma még az utcán fociznak vagy éppen a Széchenyi fürdőben lubickolnak, holnap lehet, hogy már a dobogón állnak.
Rózsa a most készült film kapcsán kiemeli: a másik három pályázó Budapestnél jóval ismertebb megapolisz, ezért a pályázati bizottságnak pluszfeladata, hogy minden ízében megismertesse a nagyvilággal a magyar fővárost.
A Budapest 2024 kommunikációs vezetőjétől szerettük volna megtudni, mégis mennyibe fájt ez a másfél perces kampányvideó, de válaszában annyit közölt: a Budapest 2024 csapata a legjobb ár-érték arányú ajánlatot fogadta el.
