A két gigász korábban 11 alkalommal győzött az Örök Város salakján, a spanyol hétszer, míg a szerb világelső négyszer, őt ráadásul az elmúlt két esztendőben senki sem tudta legyőzni. Mindenesetre az igencsak változékony időjárás ellenére tömegek indultak már kora délután a Foro Italico felé, és az egyébként roppant népszerű verseny legjobban várt rangadóján egy tűt sem lehetett leejteni a nézőtéren. A tömeg nagy része a király „halálára” várt, azaz arra, hogy a 49. összecsapásukat Nadal nyerje meg. Sokkal többen szurkoltak a salakkirálynak, aki úgy tűnt a bevonuláskor, hogy most vagy soha jeligével várta ezt a napot.
A találkozót Djokovic kezdte, és az első pillanattól kezdve elképesztő meccset vívtak egymással. Nadal ráérzett arra, hogy ezen a napon fogható a szerb világelső, aki fokozatosan lendült játékba. Tombolt a közönség, könnyű pontot, illetve rövid labdamenetet szinte egyikük sem nyert. Djokovic végül hatalmas csatában behúzta az első szettet, és a szeméből már ekkor kiolvasható volt: ezúttal sem kegyelmez Nadalnak.
Ám a spanyol nem adta fel, egy nagy rohamra indult, csak úgy zengett a római teniszközpont a „vamostól”. Azonnal el is vette ellenfele szerváját, és a brékelőnyét egészen 5:4-ig megőrizte, sőt öt játszmalabdája is volt, ám Djokovic innen is visszajött. És már tényleg nem volt visszaút, rövidítésben megnyerte a szettet és a meccset is (7:5, 7:6).
Egy biztos, ha Nadal egyszer végre elhiszi, hogy képes legyőzni a világelsőt, akkor talán meg is fogja tenni. Elképesztően magas színvonalon teniszezett mindkét klasszis, percekig zúgott a vastaps, és a jobbára Nadal sikeréért szorítók is elfogadták, most nüanszok döntöttek a szerb mellett.
Ha valahol, hát Párizsban, a Roland Garroson eljöhet Nadal számára a fordulat
