– Hogy mi történt? Egyszerűen elvertek, volt nálam ma jobb, ügyesebb gyorsabb, több is, mint egy vagy két versenyző. Ma nekem nemcsak a többiekkel kellett küzdenem, hanem egy betegséggel is, amit az orvosok napok óta nézegetnek. Mentálisan jó voltam, próbáltam indítani a végén, de a fizikai támogatottsága nem volt meg ennek a döntőnek. Elfogytam, mint macisajtból a brummogás – mondta az ötödik helyen záró Vajda Attila a C-1 1000 méter fináléját követően, amelyben az eddig párosban jeleskedő, Mike Róberttel egy hajóban három világbajnoki érmet is szerző Vasbányai Henrik nyert meg.
De nem csak Vajda hagyta el keserű szájízzel a Maty-éri pályát. Női K-2 500 méteren diadalmaskodott a világbajnoki címvédő Szabó Gabriella, Kozák Danuta duó, de háromszoros olimpiai bajnokaink közül Kovács Katalin Csipes Tamarával a harmadik, Douchev-Janics Natasa Fazekas-Zur Krisztinával a hetedik helyet szerezte meg.
– Nem vagyok elégedett, nehéz szavakat találni, mert nem túl jó két napon vagyok túl – mondta a háromszoros olimpiai bajnok Kovács Katalin. – Nem ez volt a terv, de el kell fogadnom ezt az eredményt. Hogy mi lesz a második válogatón? Még nem gondolkoztam a jövőn. Lesz egy jó kis hétvégém, hogy végiggondoljam a lehetőségeket.
Kozák Danuta az egyéni győzelem mellé tehát a páros elsőségét is begyűjtötte, de nem csak ő duplázott ezen a válogatón. A K-1 1000 méteren nyert aranyérme után Hufnágel Tiborral K-2 1000 méteren is nyert Dombvári Bence, míg a sprintereknél a győri Horváth Bence a K-2 200 méter után K-1 200 méteren is győzött. Hogy minek köszönhető Horváth előrelépése?
– A tudatosságomnak. Úgy gondoltam, ez lesz az utolsó évem, ha nem jön össze, nem csinálom tovább. Semmi titok nincs ebben, csak a tudatosság. Ha így készülök az ezt megelőző években, talán már korábban jobb kajakos lehetett volna belőlem – mondta Horváth Bence.
A tavaly világbajnoki aranyat szerző Tótka Sándor és Molnár Péter K-2 200 méteres veresége után egyesben sem tudott nagyot alkotni. Előbbi a negyedik, utóbbi a harmadik helyen zárt.
– Jókor jöttek a pofonok. Ennél jobbkor nem is jöhetett volna, mint mondjuk a Világkupán vagy a második válogatón – mondta Tótka Sándor. – Teljesen elégedett vagyok magammal, ha nem a helyezésemet nézem, hiszen száz százalékot tudtam hozni, de ez a többiekhez képest lassú volt. Úgy érzem, az elmúlt szezonhoz képest két héttel el vagyunk maradva a felkészülésünkkel, a győri sprinterek pedig óriásit tudtak fejlődni, ami önmagában nagy szó. Én ínhüvelygyulladással bajlódtam, amit nem a boltban vettem, a munkától jött ki. Hál’ Isten most megtudtuk, hogy baj van, mert van hová fejlődnünk, építkezünk tovább.
