Hajléktalanszállóban lakik a súlyemelő Lénárt Ferenc, aki kilencedik helyezést ért el az 1992-es barcelonai olimpián. A szekszárdi intézményben élő volt sportolónak se családja, se lakása nem volt soha – írja a TEOL.hu.
Amikor Kovács Antal paksi cselgáncsozó 1992-ben aranyérmet szerzett a barcelonai olimpián, egy szekszárdi súlyemelő is az indulók között volt, az 56 kilós Lénárt Ferenc. Ugyan nem szenzációs eredmény, viszont a világ kilencedik legjobbjának lenni nem utolsó dolog. Amíg Kovács Antal most Paks köztiszteletnek örvendő polgára, Lénárt Ferenc a szekszárdi hajléktalanszállóban tengeti életét.
A most 53 éves súlyemelő komoly gondokba ütközött, nem saját hibája miatt került oda, ahol most tart. Szülei állami gondozásba adták, két bátyjával együtt intézetben nőtt fel, Pécsen. Egyik testvére máig ott él, érmeit, okleveleit vállalta, hogy megőrzi, de nincsenek jóban. A másik testvér Floridában él, zűrös életvitelt folytat, öccse szerint „csoda, hogy még le nem lőtték”.
Lénárt Ferenc ugyanakkor nem sajnáltatja magát. Mint mondta, tény, hogy neki ez jutott. Fiatalkorában más volt az élete, voltak barátnői, viszont a nősülésig nem jutott, gyereke sincs. Pécsen kezdett sportolni, már a ’88-as szöuli olimpiára is eljutott, s mikor a baranyai megyeszékhelyen a szponzorálás, az uránbányák felszámolása miatt megszűnt, átigazolt a Szekszárdi Húsipari Vállalat által támogatott egyesülethez, ahol kiteljesedett országos és nemzetközi karrierje. Lakást is adtak volna neki, de végül más költözött bele, ő csak albérletet kapott. Nem lett saját otthona.
1993-ban fejezte be a sportpályafutását, majd pár évvel később beköltözött a hajléktalanszállóba. Van ugyan építőipari technikusi és edzői végzettsége is, viszont az előbbiben nincs gyakorlata, az utóbbira meg nincs igény. Beteg, csípőműtétje lesz, mert az élsport eléggé elkoptatta. Alkalmi munkákból éldegél, építkezéseken kap olykor feladatot, „amíg fel tud menni a létrán”.
Milyen a jövője? Jó kérdés – mondja mosolyogva, és körbemutat a hajléktalanszálló parányi kis helyiségében: „Ez az.”
