Szeles Mónika a teniszben és a magánéletben is sok mindent megélt már. Huszonegy évesen attól rettegve nyert Australian Opent, hogy valaki megint hátba szúrja, mint ahogy az megtörtént vele 19 évesen. Utolsó profi mérkőzését 2003-ban, 29 évesen játszotta, azóta pedig megbékélt saját magával és a vele történtekkel.
Ritkán nyilatkozik, de most időt szakított a Nemzeti Sportra. Mint mondta, a szervezete már nem bírta a teniszt, a fiataloknak pedig azt tanácsolja, ne hanyagolják el a tanulást a sport mellett, mert ha 30 évig játszanak, akkor is jön még legalább 30 év utána, amikor nem fognak.
Elárulta, hogy sok sportolóval ellentétben ő élvezte a versenyek, iskola, edzések háromszögét, sőt, igazából nem is igen tudta, hogy élhetne másképp. – Szerettem, amit csinálok – mondta. A profik között már mindenki a saját dolgával van elfoglalva, így Szeles csak a visszavonulása után barátkozott össze néhány lánnyal.
Kiemelte, már fiatalkorában is próbálta feladatait maximálisan elvégezni. Tizennégy éves korától fokozatosan áttért az egészséges táplálkozásra, mert látta, mennyire fegyelmezettek azok, akiket le akart győzni. Mindig szeretett egyedül lenni, amikor pedig elkezdett nyerni, odafigyeltek rá, s vitte a lendület. Ugyanakkor nem nagyon tudta felmérni fiatalon, mi történik vele, bekerült egy mókuskerékbe.
– A hozzám forduló gyerekeknek is mindig elmondom, hogy csak egy Serena Williams, egy Marija Sarapova van, akik mindig ott tudnak lenni a csúcson, ám ettől még női teniszezőként akkor is meg tudod csinálni a szerencsédet, ha ötvenedik vagy a világranglistán. Csak el kell fogadnod, hogy nem csak diadal és öröm létezik, ahogy az Instagramon látszik, hanem lesznek csalódásaid – vázolta a profi tenisz sajátosságait Szeles.
A kilencszeres Grand Slam-győztes jelenleg utazik és tréningeket tart fitnesz, wellness, testi és lelki egészség témában. – Amikor a támadás után visszatértem, eléggé meghíztam, utána pedig rengeteget hullámzott a súlyom, és csak az utóbbi évben vagyok egyensúlyban. Most pedig igyekszem segíteni másoknak, hogy ők is megtalálják az egyensúlyt – fejtette ki.
Rávilágított, az 1993-as merénylet után két és fél évvel, 21 és fél évesen úgy tért vissza, hogy nem tudta, mire számíthat. – A testem talán még nem állt készen, alighanem túl hamar kezdtem versenyezni. Sokat kihagytam, és nem volt kitől tanácsot kérnem, hogyan kell kezelni egy ilyen szituációt – tette hozzá.
2004 tájékán jött rá, hogyan tudja leküzdeni démonait, s szépen lassan meglátta a kiutat. Persze, azért megjegyezte, oda kell figyelnie magára, mert az életben bármikor jöhet egy újabb csapás.
