Az egykori úszókapitány kitálal Shane Tusup dühkitöréseiről

Gyurta Dániel furcsa telefonjáról, az Iron-pár elszigetelődéséről is ír könyvében Hargitay András, és arról, hogy mi lehet Hosszú Katinkával Tusup nélkül.

A kötetben külön történetek szólnak természetesen Shane Tusup dühkitöréseiről is.

Mesél, anélkül hogy bárkit is bántani szeretne.

– Nincs bennem olyan szándék, hogy bárkinek is beolvassak, csak elmondom, mi hogyan történt. Nem volt olyan, amin gondolkodtam volna, hogy esetleg ki kellene hagyni, mert kínos volna.
– Nem is fog senki pereskedni?
– Mire pereskedjen? Arra, hogy hogyan viselkedett? – kérdez vissza Hargitay András.

Szó esik arról is, hogyan szigetelte el magát az Iron-pár az úszószövetségtől; az úszónő egy ponton például már fotózni sem engedte magát a szövetséghez közel álló fotósnak; ez a 2016-os londoni Európa-bajnokságon történt.

Ha már itt tart, a Shane–Katka-viszonyról – szigorúan az edző–versenyző viszonyról – is véleményt alkot:

„Ha nem Shane edzi Katinkát, vagy nincs egy olyan edző, aki csak vele foglalkozik, rajong érte, a mindene, mégis keményen fogja, akkor nem hiszem, hogy komoly eredményeket el fog tudni érni. Lehet Shane Tusupot szeretni vagy nem szeretni, de azt nem lehet tőle elvitatni, hogy az eredményeit Hosszú Katinka vele érte el. Nélküle nem fog tudni előrelépni”

– mondja, határozott szavaihoz hangsúlyosan hozzátéve: ezen a ponton nagyon halványan, de lát esélyt rá, hogy a páros a szakmai célok érdekében megtartja az edző–tanítvány viszonyt. (Erre kellene hogy utaljon a tény: Hosszú a Magyar Úszószövetségnek Shane Tusupot jelentette le edzőjeként, aki így továbbra is megkapja az egymillió forintos havi kiemelt edzői támogatást.) 

Egy új trénerrel ugyanis Katinka nem tud azonnal eredményes lenni. „Nem úgy megy ez, hogy az ember egyik autóból átül egy másikba.”

A volt sportvezető máig nem érti, miért kellett Gyárfás Tamást így elmozdítani az úszószövetség éléről, illetve azt sem, miért támadták – többek között – olyan piszlicsáré dolgokkal is a szervezetet, mint a vizes vb kabalafigurájával (Water Willy) kapcsolatos ügy. Különösen értetlenül áll az előtt, hogy sokszor „az úszással kapcsolatban olyan emberek emelték fel akkor a hangjukat, akiknek az úszósportban semmilyen eredményük nem volt”.

Hogy a könyvvel kapcsolatban milyen visszhangra számít? „Érdeklődéssel várom. Úgy érzem, mindenkivel jó volt a kapcsolatom, bár lehet, hogy nem mindenben értettünk egyet. De mindenki megírhatja a maga verzióját. Amit én leírtam, azért vállalom a felelősséget, mert úgy történt meg. Akár a női 4x200-as gyorsváltó indulásának körülményei, akár a döntés előtti dolgok Gyurta Gergely windsori 400 vegyes vagy 1500 gyors indulásával kapcsolatban” – nyomatékosította Hargitay, aki azért

jogásszal is átnézette a végleges szöveget.

Figyelemmel kíséri a Wladár Sándor által vezetett, új úszószövetség működését, de vannak aggályai, és nem csak amiatt, hogy az új felállásban máris meg kellett válni a főtitkár Batházi Tamástól, akinek munkáját most egy operatív csapat végzi. „Ha ez a vezetés akkora nyomásnak volna kitéve, mint annak idején mi, már nem is biztos, hogy a helyén lenne. Persze jó, hogy nincs nyomás és veszekedés. Legalábbis nem hallani Most van idő bizonyítani, Wladár Sándor pedig közel áll hozzám.”

Hargitay nem szánja a könyvet az úszósportba való kvázi visszatérésnek, egyszerűen le akarta írni, hogyan alakult a sorsa az után, hogy bő öt éve felkérték, segítse Biczó Bence felkészülését, és lett később ifjúsági és felnőtt-úszókapitány. Érdekes: 1985–1988 között szolgált már felnőttkapitányként, néhány évre rá akkor is (1996) könyvet írt a múltról, Négyes pályán címmel.